Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS, 525 ellen gyanút megállapító más tényekkel"; 4. „h. a vallomást ttvö és az Bűnvádi eljáezáltal terhelt egyen között ellenséges viszony ne forogjon fenn" ; 5. „h. a rá8. terhelő vallomás a bűnvádi eljárás cge'sz folyamán át, a szembesítés alkal- Beismerés, mával és a végtárgyaláson is változatlanul fentartassék; tek., hogy a most kiemelt positiv és negatív követelmények fenforgása észszerű és elegendő alapját képezik ugyan azon meggyőződésnek, mely a bírónak, a bűntárs által is"terhelt vádlott bűnösségét megállapító ítéletében kifejezésre jut: ugy másrészről ennél még erősebb és feltétlen követelmény áll útjában annak, h. a felhozott positiv és negatív feltételek bár egyikének is hiányában, vagy a negatív feltételek bár egyikének is létezése esetében, vádlott bűntársának vallomása alapján bűnösnek kimondassék; tek., h. a fenforgó esetben N. G. vádlott habár terhelőleg is vallott a vizsgálat alatt B. Mihály ellen, de ugyan a vizsgálat alatt más ízben megerősítette ennek azon mentő vallomását, mely szerint ezen vádlott riiit sem tudott N. Gábor ölési szándékáról, sőt a pisztolynak elsütésekor távol volt N. Gábortól; tek., h. e szerint ezen vádlott a bűntársát terhelő vallomását még a vizsgálat folyamán sem tartotta fenn, hanem azt leglényegesebb pontjára nézve változtatta ; tek., h. N. Gábor a vizsgálat folyama alatt meghalván, vádlott-társát terhelő vallomását a végtárgyaláson nem erősíthette meg ; tek., h. a vádlott-társ terhelő vallomása bizonyító erejének már e két fontos feltétele hiányzik; tek., h. a fentebb felhozottaknál fogva s nevezetesen a Sz. és H. Gábor vallomásai által bizonyított eltérésnek irreleváns volta következtében semmi más adat sem merült fel, mely a különben is értéktelennek bizonyult vádlott-társ terhelő állítását támogatná ; tek. végre, h. a B. Mihály vádlott által is beismert azon körülmény, mely szerint vádlott-társa N. Gábor oly elhatározással hozta el hazulról atyja kétcsövű pisztolyát, h. ha útközben olyannal találkozik, kinél ennivaló, vagy pénz leend, azt lelövi, s a mit nála talál, elveszi; és h. e végből Nagy-Kálióban lőszert vásárolva, pisztolyát mindjárt meg is töltötte s ekként töltött fegyverrel ellátva folj'tatták együttesen csavargásukat, ezen körülmény még csak távolabbi gyanuokot sem képez B. Mihály vádlottnak S. László agyonlövésében való bűnösségére; mert hnem szánták el magukat komolyan és mfontoltan amaz elhatározás kivitelére, kitűnik abból is, h. útközben többekkel találkoztak, sőt Sámson község két végén a két legszélső házba éhes állapotukban be is mentek kenyeret kérni, s ámbár mindkét háznál, az egyiknél B. Mihályné s a másiknál R. Andrásné tanú által elutasittatták: fegyverükhöz még sem nyúltak, de még csak követelőleg sem léptek fel az egyedül levő nők irányában, h. M. István dohányos tanyai lakásába is bementek, midőn ettől, az esőtől való félelmükben fedett helyen éji szállást kértek, ámbár éhesek voltak, ellene még sem használták a fegyvert, sőt még csak kenyeret sem kértek tőle, annál kevésbé követeltek. Tek., h. a most kiemelt körülmény N. Gáborra vonatkozólag sem tekinthető az emberölés elkövetését tanúsító komoly elhatározásnak ; B. Mihályt illetőleg pedig, a ki között e tekintetben közösség nem állott fenn, ezen körülmény a legtávolabbi gyanuokot sem állapithatja meg ; ezeknélfogva B. Mihály vádlottnak a S. László ellen a N. Gábor által elkövetett szándékos emberölés és rablás bűntettében való bűnössége a Curia által sem találtatván megállapíthatónak, erre vonatkozólag a másodfokú bíróság ítéletének