Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. 523 mintha G. Mátyás azon tudatban, vagy a csendőri eljárás folyama alatt Bűnvádi eljábenne keletkezett azon hitben lévén, h. D. Józsefet ennek neje K. Róza rás. ölte meg, ki e miatt vizsgálat alá vettetvén, vádlott esetleg az e nő sze- Beismerés. mélye iránt táplált szerelemből vállalt magára a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt oly cselekményt, melyet valóban el nem követett, nem forog fenn elegendő alap ; valamint el nem fogadható vádlottnak azon állítása sem, h. ő is a csendőrségtől szenvedett testi bántalmazások miatt kényszerült beismerésre, mert a vádlottnak testi vizsgálásáról fölvett látlelet a bilincs által okozott felületes bőrhorzsolásnak nyomán kivül egyebet meg nem állapithatott és bántalmazás miatt ekkor vádlott sem panaszkodott. Ellenben szoritkozva csak azon tisztán jogi kérdésre, vájjon a vádlott által a vizsgálóbíró előtt tett önvallomás bir-e oly kellékekkel, melyek miatt annak visszavonása bírói figyelmen kivül hagyandó lenne, azt kellett megállapítani, hogy azon beismerés, mit vádlott a vizsgálóbíró előtt tett és a melyre az alsó-biróságok marasztaló ítéletüket alapítják, nem tekinthető oly kifogáson felül állónak a szabályszerű módon jegyzőkönyvbe foglaltatnak, miszerint az minden kényszertől mentnek, komolynak és határozottnak volna elfogadható, tehát a melytől való későbbi eltérések vagy annak teljes visszavonása különösen bizonyítandó valószínűsítendő lenne és a mely külön bizonyításnak sikertelensége esetén nem a későbbi tagadás, hanem az előbb tett beismerés lenne az ítélet alapjául veendő. Ugyanis az okt. 24-iki végtárgyaláson kihallgatott azon községi előljárósági tagok része, kik a beismerés nagyobb hitelessége czéljából a vizsgálóbíró eljárásánál jelen voltak és a kiknek szavahihetősége az ügyfelek részéről nem kifogásoltatott, egybehangzókig és eskü alatt azt tanúsítják, hogy midőn a vizsgálóbíró vádlottat vallomásának következményeire figyelmeztette, ez magába szállva határozottan kijelentette, hogy nem ugy áll a dolog, mint előbb mondotta. („Egy Istenem, egy lelkem, nem ugy volt !") Ezen egyidejű, vádlott előbbi feleleteivel ellenkező, határozott, lényeges kijelentést, melynek megtörténte a fentebbiek szerint bizonyítva van, a vizsg'álóbiró a jegyzőkönyvbe fel nem vette, annak nyomán nem folytathatta annak vádlott kihallgatását. De vallják ugyanezen tanuk azt is, h. vádlott a fentebbi kijelentéssel a jegyzőkönyv aláírását mtagadta, mire a vizsgálóbíró azzal felelt: ..én vesződtem magával 8 órán át, a mit mondott, azt jegyzőkönyvbe vettem, itt hálni nem akarok, azért irja alá a vallomását, holnap majd mondhat, a mit akar, azt is a jegyzőkönyvbe veszem!'-' A'ádlott csak e rábeszélés hatása alatt irta alá nevét. Hozzávéve ezekhez, h. vádlott márcz. ü-én történt ezen kihallgatás után csak 6 nap múlva hallgattatott ki és ekkor csak lényegtelen eltérések magyarázata képezte a kérdések tárgyát, inig a hat hónap múlva eszközölt harmadik és utolsó kihallgatáskor is csak a zárkérdés vonatkozott a cselekményre és ebben is a tényállás csak a kérdésbe foglalva adatott vádlott elébe ; mire a felelet csak az volt, hogy .„igen is !" minek folytán még- azt sem lehet vita felett álló módon bizonyítottnak venni, h. vádlott egyáltalán beismerő vallomást tett volna. Miután pedig a vádlott elleni bizonyítékul csak ezen állítólagos beismerése hozatott fel; ez pedig a most felsorolt körülmények között ilyenül el nem fogadható és miután A. József tanúvallomása, a haláleset gyanús körülményei, valamint a vegyvizsgálati adatok és az ezekre alapitott