Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

406 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t.-cz. be van bizonyítva, h. vádlottak 1890. július 19-én panaszosnő rozsföídjérö 333. §. kimentek azon czélból, h. a termést learassák és a maguk részére clviLopás. g'yék; tek., h. ugyanakkor a termésnek hazaszállitása végett saját földjére kiment T. Mária és M. János vádlottakat ezen erőszakos eljárásuk abbanhagyására felszólitván s ez utóbbiak a saját földjükön termett rozst a kocsijukra felrakni akarván, e.-rendü vádlott panaszló lovainak istrángját késével elvagdosta, s a szekértől őt eltávolitani akaró panaszlóval dulakodásba bocsátkozott, miközben a kezében volt késsel panaszló jobb kezének tenyerét is mvágta, majd pedig a panaszló védelmére kelő vejért; M. Jánosra ütött s vádlottak ily erőszakoskodó fellépésük, majd fenyegetések által panaszlót arra kényszeritették, h. a szekérre már felrakott rozskevíket szekeréről a földre lehányja s a szántóföldről hozzátartozóival együtt a rozs hátrahagyásával távozzék, a minek megtörténte után vádlottak maguk szállították el ezen napon panaszló rozsterméséből 9 keresztet; tek., h. vádlottak ezen cselekményében a BTK. 350. §-ában mhatározott zsarolás vétségének összes alkateleme bennfoglaltatik, bogy tehát ezen cselekmény nem a lopást, hnnem a zsarolás vétségét állapítja meg; tekintettel, hogy a zsarolás egyik alkatelemét az erőszak képezvén, az erőszakolt személy ellen, elkövetett könnyű testi sértés, mint az erőszak alkalmazásának módja és eredménye a súlyosabban büntetendő zsarolás vétségébe beolvad, ugyanazért vádlottak az 1890. július 20-án elkövetett fentebbi cselekményük miattnem a lopás, hanem a 350. §-baii körülirt zsarolás vétségében mondatnak ki bűnösöknek, melybe az e.-rendü vádlott által panaszló ellen elkövetett könnyű testi sértés vétsége is beleolvad; tek. továbbá, h. vádlottak azon további cselekménye, mely szerint másnap július 30-án panaszló földjéről ennek beleegyezése nélkül 50 frtnál kevesebb értéket képviselő három kereszt rozsot ismét eltulajdonítottak : a lopás vétségét képezi; tek., h. vádlottak azon későbbi cselekménye is, mely szerint 1891. évi aug. 10. és 11-én a panaszló tulajdonát képező s az által bevetett szántóföldről a 40 fiira értékelt árpatermést lekaszálták és keresztekbe rakták, nem a lopás kísérletét, hanem a befejezett lopás vétségét képezi, mert vádlottak dtulajdonitási czélból már elválasztották a termést a földtől s ekként a jogtalan elvételt már befejezték, miért is vádlottak ezen cselekményük miatt a befejezett lopás bűntettében mondatnak ki bűnösöknek. (93. ápr. . 8. 1077/92.) 1950. Curia: Tek., h. E. József vádlott akkor, mikor L. Feréucz sértett udvarába bemászott s ennek tulajdonából egy kést ellopott, mé»' a sértett szolgálatában állott, és lakása a sértett házában volt: tek., h. vádlott a most kiemelt körülménynél fogva a lopás elkövetése czéljából nem mászott be idegen helyre, hanem azon lakásba, a mely akkor még az ö rendes lakhelyét képezte; tek., h. e szerint ellenében a jogtalan behatolás esett; nem forog fenn ; tek., h. ezen körülmények közt E. József vádlott ellen sem a BTK. 336. §. 3. pontjában mhatázozott lopás büntette, sem a BTK. 340. §-ában büntetésül kijelölt fegyházbüntetés nem állapitható me<j- • vádlott a BTK.-nek fennmaradó 336. §. 7. pontja s a BTK. 91. §-a alapján a bűnösség fokához mérve hat hónapi börtönre Ítéltetik. (93. ápr. 1992 92. 1951. Nváradi tábla: A megállapított tényállás szerint/vádlott mint P György sértett unokája, nagyatyjának lakásától eltiltva nem lévén,