Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 375 előtt várakozott. K. Bernát korcsmárosnak nejét ezen a napon temették 1878 : V. t.-CZ. el s a korcsmáros családtagjai és ismerőseivel a hátulsó szobában zsidó 308. §. szokás szerint imádkoztak, a szeszes italoknak a korcsma helyiségbeni Többek bánelárusitását S. Móriczra és ennek leányára Bettira bízván. S. Betti kérte talmazásából a bácskaiaktól a mrendelt pálinka árát, ezek azonban a pálinka árát meg- eredt s. t. s. fizetni nem akarták, sőt a fuvaros részére kiküldött pálinkás üveget sem tudták visszaadni. Midőn e miatt a bácskaiak és S. Betti továbbá a korcsmába jött K. Bernátné között szóváltás fejlődött ki, M. a nevezettekett azzal fenyegette, hogy kirúgja. A nők hivására bejött K. Mózes M.-et rendre utasította. Ez azonban tovább is gorombáskodott, mire K. M. M.-et arczul ütötte, majd a hátulsó szobában imádkozó K. Bernát, K. Márk, K. Éliás és H. a korcsmába jővén M.-t nrverték, sőt K. Éliás egy drb. fával M.-nak a fejét megütötte. Mig a zsidók a korcsmában M. Jánossal dulakodtak, a lakodalomról hazamenő bácskaiak szálkáikkal a korcsma előtt megállottak s azon hirre, h. a zsidók nem akarják kiereszteni M.-t, A. János bácskai biró és Cs. D. István bementek a korcsmába s a véres M.-t kihozták. A bácskaiak látván, h. a zsidók M.-t megverték, haragra lobbanva megrohanták a korcsmát, az ablakokat betörték, az ajtót döngették s kiabáltak: meg kell ölni a zsidókat. A tanuk igazolják, h. pisztoly- vagy revolverlövések is történtek, de h. ki lőtt, az kideríthető nem volt, mert a bácskaiak azt mondják, h. a zsidók lőttek, viszont az ágcsernőiek azt állítják, h. a bácskaiktól jött a lövés. Az sem vehető beigazoltnak, h. a zsidók A. János és Cs. D. Istvánt a pitvarba léptükkor lövéssel fogadták, mert a jelenvoltak egy része erről tudomással nem bir, s ezenkívül azon körülmény, h. a nevezettek a korcsmába menvén, az ott levő M. Józsefnek beszéd közben a lövésről egy szót sem szóltak, azt látszik bizonyítani, h. a pitvarban a zsidók a bácskaikra nem lőttek. A bácskaiak és a zsidók közötti verekedéssel s a bácskaiak összecsoportulásának híre menvén a faluba, a K. János házánál mulató ágcsernői légéinek I. András azon szavaira: .,az ágcsernőiket ölik a bácskaiak" a korcsmához mentek és a bácskaikat mtámadták, botokkal és kövekkel dobálták. A kölcsönös verekedés alatt a bácskaiak a korcsmától nem messze az országútra húzódtak, majd szánkáikra kapván, menekülni igyekeztek ; de az ágcsernőik utánnnk futva, őket utolérték s többeket közülök ugy mvertek, h. K. János mhalt, A. György és K. György 21 napig, K. Ferencz és D. Mihály 10 napig, Cseh István pedig 6 napig tartó egészségháboritást szenvedett, mint ezt az I. naplószám alatt csatolt bonczolási jkönyv és orvosi látlelet igazolják. K. Györgyre vonatkozólag azonban ezen sértett félnek és A. János községi birónak esküvel erősitett vallomása alapján bebizonyult, h. sérülései tovább mint 0 hétig gyógyultak. A bácskaiak az Agcsernő község nyugati végén fekvő hid körül verettek meg, még pedig A. György és D. Mihály a hid előtt Ágcsernő község és a hid között K. János, K. György, K. Ferencz és Cs. István a hidon tul. K. János hullája, mint az a vizsgálati napló XX. sz. alatt csatolt térrajzból kitűnik, az Ágcsernőtől Bácska község felé vezető országúton a hidtól nyugoti irányban 130 lépés távolságban találtatott meg. A verekedés alkalmával sötét lévén, a különben is mfélemlitett sértett felek maguk sem ismerték meg az őket bántalmazókat, egyedül K. György vallotta a végtárgyaláskor, h. ő I. András