Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
B Ü X TE T Ő T Ö R V É N Y. 353 itt nem is látta ; tek., h. a tanuk vallomásai, de sértettek előadása sze-1878 : V. t.-cz. rint is, vádlott józan állapotában családjának tagjai iránt mindenkor sze- 279. §. retetet tanusitott s ilyenkor általában békés viseletű volt; tek., h. mind- Szándékos ezen körülmények arra vallanak, h. vádlott értelmi tehetsége a cselek- emberölés. mény elkövetése pillanatában a szeszes italok élvezetétől annyira elhomályosítva volt, h. tettének szabad akarata elhatározásából kifolyólag s czéltudatosan történt elkövetése teljesen kizártnak veendő : mindezeknélfogva mindkét alsóbb bíróság Ítéletének árváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményei alól a BTK. 76. §-a alapján felmentetik. (1893. febr. 17. 8628/92.) 1878. Dévai tvszék: Néhai J. Áron lui P., volt magurai lakos és határpásztornak az 1892. jul. hó 6. bekövetkezett halálát az orvosbirói bonczjkönyv és a szakértők véleménye szerint a néhai férjére valamely kemény tárgygyal mért többszöri ütés folytán beállott agyvérömlcny és agyroncsolás idézte elő, mely sérülések feltétlenül halálosak voltak. H. Józsa beismeri, h. ő a meg'öltre bosszús lévén, mivel az őt többször megzálogolta, H. Szimiont felkérte, h. készítsen neki egy botot, mert ő meg akarja J. Áront ütni; amaz által tehát e czélra készített bottal f. é. jul. 6-án J. Áron után menvén, arra hátulról a fejére egy ütést mért, mire az a földre esett. Ezután még kettőt ütött reá, egyet a fejére s egyet a vállára ; beismeri, h. J. Áron az ütések következtében halt meg, de tagadja, h. őt szándékosan ölte volna meg, mivel csak súlyos testi sértést akart okozni. A tvszék l.-r. vádlottnak eme tagadását figyelembe nem vette s őt szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki, mert l.-r. vádlott maga beismeri, h. ő megöltre bosszús volt; hogy e czélra 2--r. vádlott által készített bottal J. Áron után ment, annak fejére egy ütést mért, s miután az a földre esett, fejére s vállára még egy-egy ütést mért; tek. továbbá azt, h. vádlott egy oly botot, azaz dorongot használt ténykedésénél, mely ugy súlya, mint hossza (2 méter) és vastagsága által (4—5 cm.) a főre mért ütés által feltétlenül halált idéz elő, vádlott pedig' épp a főre ütött, feltétlenül megállapítható, h. vádlott tudta vagy legalább is előre láthatta az eredményt ; már jjedig az eredmény valószínűségének előrelátása mellett foganatosított cselekedet esetén is az ennek következtében létrejött, az előrelátottal azonos eredmény az utóbbinak szándékos voltát teljesen megállapítja; tek. végül A. Petru tanú eskü alatti vallomását, mely szerint előtte vádlott ugy nyilatkozott: „no, ezzel elvégeztem, alig éri meg az estvét", mindezen elősorolt körülmények tekintetbe vételével a tvszék vádlott részéről az ölési szándékot bebizonyitottnak vette s ennek alapján ő a szándékos emberölés bűntettében bűnösnek volt kimondandó. 2.-r. vádlott H. Szimion a vizsgálati vallomását teljesen visszavonja, a mai végtárgyaláson tagadja, hogy ő l.-r. vádlott szándékáról valamit tudott volna, s tagadja, h. a neki felmutatott botot, dorongot — ő készítette s adta volna át l.-r. vádlottnak. A tvszék azonban ennek daczára őt is bűnösnek mondja ki, nem ugyan az előidézett eredményben, mivel miáltal sem lett beigazolva, h. ő elsőrendű vádlottnak emberölésre irányuló szándékáról tudomással bírt volna, hanem a BTK. 301. §-ában irt és minősülő súlyos testi sértés bűntettében mint bűnrészest a BTK. 69. §. 2. pontja alapján; mert H. Szimion a vizsgálat rendén bevallotta, h. ő l.-r. vádlottnak kérésére egy botot készített, s h. tudta Márkus. Felsőbirósági határozatok. I. kiad. V. 23
