Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

350 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. A tvszék bebizonyitottnak elfogadja, b. vádlott U. Zsigmond, B. Imréné 279. §. megölését előre elhatározta és bárha azon 7—8 órai időközt, mely a fenSzándékos forgó esetben a közt, h. vádlottban B. Imréné megölésének gondolata megemberölés. fogamzott és a közt, míg ezen akaratát mvalósitani mkisérlette, eltelt, elégséges időnek tartja, h. a szándékolt cselekményt vádlott kellően mfontolhassa; mégis tek. arra, h. a bűnvádi eljárás adatai szerint vádlott ugy akkor, mikor az ölési szándék nála mfogamzott, valamint ke'söbb, mikor azt megvalósítani akarta, ittas állapotban volt; tek., h. az ittasság azon foka, a milyen vádlotton a bűntett elkövetését röviddel megelőzőleg észleltetett, nem zavarja meg ugyan a felismerő tehetséget, de mindenesetre befolyásolja a szellemi képességet annyira, h. annak következtében az elhatározás és a véghezvitel nem a higgadt és számitó ész által vezetett mfontolámak, hanem az ingerek által praccipitédt akaratnak eredményévé válik és tek., h. a BTK. 278. §-ának rendelkezése szerint a gyilkosság lényeges ismérvét nem csupán az ölési szándék, hanem ennek előre megfontolása képezi, vádlott cselekményét, figyelemmel orra, h, az eljárás adatai szerint azon lövés is, mely B. Jánosnét érte, B. Imrénének volt szánva s az ennek megölésére irányított véghezviteli cselekmény egyik részét képezte, az ügyészi indítványtól cltérŐleg a BTK. 279. §. ütköző s ennek 63. §. szerint minősülő egyrendü szándékos emberölés kísérlete bűntettének minősiti s ez okból vádlottat abban mondja ki bűnösnek. A büntetés kimérésénél figyelemre méltatja enyhítő körülményként vádlott büntetlen előéletét, a féltékenység által feldúlt izgatott kedélyállapotát, terhelőkónt, h. szándékolt cselekményét 7—8 órán át fontolgatta s így cselekménye a gyilkosság kísérletéhez közel áll stb. (93. ápr. 26. 4446.) — Curia : Hhagyja. (93. szept. 28. 7676.) 1876. Curia: M. S. vádlott 1892. évi aug. 17-én délután azon czélzattal hatolt be H. J. lakházának udvarába, h. a tudomása szerint egyedül otthon volt H. J.-néval házasságon kivül nemileg közösüljön ; tek., h. helyes az alsóbb fokú biróságoknak ama további megállapitása is, mely szerint vádlott nem végezte be, hanem igenis mkezdette a házasságon kivüli közösülést H. J.-néval azáltal, h. egyenesen a nemi közösülés kierőszakolásra irányzott szándékkal vetette a nevezett, nő nyakába a kötelet és szorította meg azért, h. őtet az ellentállásra képtelenné tegye: tekintve, hogy vádlott ezen a házasságon kivül nemi közösülésre irányzott szándékból alkalmazott erőszakkal, mint a BTK. 232, §-ának 1. pontjában körülirt erőszakos nemi közösülés összetett büntette — delictum complexum — egyik elemének foganatba vételével ezen büntettet megkezdette, de be nem végezte; tekintve, hogy ezek szerint vádlott az alsóbb fokú biróságok által helyesen mondatott ki a BTK. 232. §-ának 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés a 65. §. értelmébeni kísérletének bűntettében bűnösnek; tekintve továbbá vádlottnak a bűnvádi eljárás adataival megegyező önbeismerését, mely szerint ő hurkolta és szorította meg H. J.-né nyakán az ott talált kötelet, mely cselekményével okozta H. J.-nénak a szakértők véleménye szerinti fuladásos halálát; tekintve, h. nincs alap annak elfogadására, h. vádlott szándéka H. J.-né megölésére vagy testének egyébb nemű bántalmazására avagy egészségének sértésére lett volna irányozva, hanem egyedül az fogadható el, h. vádlott szándéka csupán a H. J.-néval való házasságon kivüli erőszakos nemi közösülésre volt irányozva, s h. az ennek elkövetésére használt