Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

B L NTETŐTÖRYÉNY. 321 létének indokai szerint vádlottnak, ki állítását, mint saját meggyőződését 1878 : V. t.-OZ. a végtárgyalás folyamán is fenntartotta, nem sikerült eme vád valódisá- 260. §. gát bebizonyitania. Tek. már, h. emez állítás bizonyítására hivatkozott Rágalmazás. tanuk egyike sem igazolt sem a bünvizsgálat, sem a végtárgyalás folyamán oly adatot, mely vádlottat meggyőződésében megerősíthette volna, tek., h. a tanuk határozatlan vallomása csak annyiban mérlegelhető vádlottnak előnyére, h. e vallomásokból az következtethető, miszerint ő nem tudva vádolt hamisan, mennyiben ő állításának valódiságáról mgyőződve lehetett, mely körülmeny azonban a cselekvény büntetőjogi beszámítását ki nem zárja, miután a jóhiszeműség az alaptalan vád emelését nem mentheti és ezek szerint vádlott állítása csakugyan valótlannak bizonyult. (93. ápr. 7. 521.) — Curia : Hhagyja. (94. ápr. 4. 6753.) 1SÍ2. Cwria : A R. Sámuelné részéről S. Bernát ellen benyújtott bűnvádi feljelentés csak akkor állapithatná meg a hamis vád tényálladékát, ha arra mutató nyomatékos bizonyítékok hozattak volna fel, hogy az általa feljelentett büntetendő cselekmény tényleg nem követtetett el, illetőleg ha tudta, h. azt nem követte el azon egyén, a kit ő annak elkövetésével a hatóság előtt vádolt. Minth. azonban az eddigi eljárásban szerzett bizoivyitási adatok ezen kriteriont képező körülményre vonatkozólag legtávolabbi alapot sem nyújtanak; minth. ellenben elegendő terhelő jelenség hozatott fel arra, h. R. Sámuelné S. Bernát ellen bűnvádi feljelentést tett, azt állítván felöle, h. a gondnokságára bízott hagyatékot hűtlenül kezelte, mely feljelentés tartalma valótlannak bizonyult; minth. e szerint azon eset merül fel, melyben Jiamis vád emeltetik valaki ellen a nélkül, h. a feljelentő vádja valódiságát tudná; e cselekmény pedig, a mennyiben valamennyi elemének fennforgása tárgyilag és alanyilag jogi bizonyosságra emeltetnék, R. Sámuelné ellen a rágalmazás vétségét állapítaná meg : ez oknál fogva nem a hamis vád, hanem a BTK. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt volt a vád alá helyezés elrendelendő. (90. decz. 11. 11006.) 1S33. Curia : A bünvizsgálat adatai bizonyítják, h. T. József vádlott 1888. évi decz. 4-én, a debreczeni ügyészség előtt személyesen mjelenve, B. János és P. István ellen azt a feljelentést tette, h. nevezettek őt azon hó 2-án, éjjel, Debreczenben, a Nagyvárad-utczán orozva megtámadták, leverték, rajta a bemutatott orvosi lelet szerinti testi sertéseket ejtették, több ingóságait és 10 frt 50 kr. pénzét elrabolták. Ezen vád alapján B. J. és P. István ellen a bünvizsgálat megindittatván és befejeztetvén, miután nevezettek mint vádlottak ellen, a jogos vádlásra és a bizonyítási eljárás továbbfolytatására alapul szolgálható terhelő bizonyítékok fel nem merültek, a bünvizsgálat a kir. ügyész indítványára 1889. évi decz. 4-én 2989. sz. alatt hozott és jogerőre emelkedett tszéki végzéssel msziintettetett. Ezek szerint tehát T. József vádja a BTK. 264. §-ának 3. pontja értelmében többé felülvizsgálat tárgyát nem képezhető jogérvényes határozat szerint, valótlannak bizonyult be. Ily tényállás mellett a további kérdés tárgyát csak az képezheti, h. vájjon nevezett vádlott mint előbbi panaszló, vádját tudva hamisan tette-e, s így cselekménye a hamis vád bűntettének, avagy ennek hiányában csak a rágalmazás vétségének alkatelemeit foglalja-e magában V A hamis vád bűntettét illetőleg a Curia is elfogadta az alsóbb fokú bíróságok által kimondott ama megállapítást, h. vádlótMárkus. Felsőbirósági határozatok. 1. kiad. V. 21