Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY 809 rendszerint járt helyre tette ki; ennélfogva és mert a családi állástól 1878 : V. t.-cz. való megfosztás szándéka már magában a cselekményben nyilvánul; a 254. §. minősítésre nézve a táblai itélet mváltoztatik és a tszék Ítélete oly ki- Családi állás igazítással hagyatik helyben, h. vádlott a §. első bekezdésébe ütköző selleni biincsea 92. §. alkalmazásával a 20. §-hoz képest minősülő családi állás elleni lekmények. vétségben mondatik ki bűnösnek; a szabdságvesztésbüntetés tekintetében azonban mindkét alsóbiróság Ítélete ; mváltoztatik s a kir. tszék Ítéletéből merített bünösségi körülmények meg'felelőbb méltatásával (teljes szegénység, nevelésre képtelenség, rovatlan előélet, férjétől különváltan él) vádlott egy havi fogházra ítéltetik. (93. jan. 11. 6784/92.) 1818. Gi/őri tábla : A kir. törvényszék ítéletét ugy a minősítés, mint a büntetést illetőleg változtatja, s B. E.-nét a BTK. 254. §-ába ütköző családi állás elleni vétségben nyilvánítja vétkesnek s mellőzvén a BTK. 95. és 400. §-ainak felhívását, vádlottat e miatt a foganatba vételtől számítva tizennégy napi fogházra ítéli; egyebekben pedig a kir. törvényszék ítéletét hhagyja. Indokok: A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletében felsorolt bizonyítékokkal szintén begyőzöttnek találta a vádlott terhére megállapított családi állás elleui bűntett elkövetését. Bebizonyitottnak tekintette különösen, h. B. E.-né 1876-ban K. J.-nének K. Miklós nevü csecsemő gyermekét férje mtévesztésével szülést színlelve, a családban, mint házasságuk gyümölcsei, becsempészte; bebizonyitottnak tekintette, h. ennek családi állását mváltoztatván, azt később férje halála után mint attól született, annak családi és keresztnevén nevezett gyermekét s törvényes leszármazó örökösét jelölte meg az 1885. évi november 18-án mtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával. Minthogy pedig B. E.-né ezen ténye a BTK. 254. §-ába ütköző családi állás elleni bűntett ismérveit kimeríti, s minthogy e tett maga függetlenül a czéltól és indoktól megállapítja a büntettet: ennélfogva a kir. tábla is B. E.-nének a ktr. törvényszék által vádlott terhére a családi állás elleni büntettél eszmei halmazatként megállapította a BTK. 400. §-ába ütköző közokirathamisitást. Ugyanis a bűnügyi iratokhoz 59. naplószám alatt csatolt hagyatéki iratok igazolják ugyan, h. B. E. halálesetének a községi biró által a gyámhatóság részére való felvételénél az elhunyt kiskorú gyermekéül az állítólag Bécs-Ujhelyen 1~>76. aug. 8-á.i született B. E. lett bevezetve, ugy igazolják, h. az 1884. évi deczember 2 -én felvett leltárnál B. E.-né úgyis mint kiskorú B. E. természetes és törvényes gyámja vett részt, s kétségkívüli, h. a bejegyzések csakis B. E.-né csalárd magatartása s csalárd nyilatkozatai alapján vétethettek be, a mi kitűnik abból is, h. az 1885. nov. 18-án mtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával B. E.-né mint kiskorú B. E. természetes és törvényes gyámja az kérte, h. az elhunyt B. E. örökhagyó egyedüli örököséül kimondassék részére a hagyaték beszavatoltassék. Mindazonáltal tekintettel erra, h. a halálesetfelvétel s leltározási jegyzőkönyv az iránt, h. kiskorú B. E. törvényes leszármazó örököse-e s h. valóban gyermeke-e az örökhagyónak, bizonyító erővel nem birnak s tekintettel arra, h. a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv csak arra nézve képez bizonyítékot, h. a mondottak a valóságnak mfelelnek-e, bizonyítékot nem képez, de nem is képezhet, s ekiatettel arra, h. a büntető törvény az okmányokat csak annyiban részesiti oltalomban, a mennyiben azoknak bizonyító erő tulajdonítandó: ennélfogva a kir. tábla, minthogy a hivatkozott okmányok arra nézve, h. a kiskorú