Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

300 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-CZ. védett, mig végre nagy küzdelmek között sikerült a vádlott kezei közül ki232. §. bontakozni és futással elmenekülni; tekintettel D. Ferenczné tanuk szintén Erőszakos esküvel erősített ama vallomására, h. vádlott sértett nőnek a földre történt nemi közösü- leteritése után őt kezében fogott késsel fenyegetve, a helyszinérőli éltes, távozásra szólította fel, mire tanú e miatti félelmében el is távozott s csak a mikor mintegy 300 lépésnyi távolságban volt, visszanézve látta sértett K. Erzsébet a vádlott kezei közül mszabadulva, szétbomlott hajjal összetépett ruhával és vérző kézzel feléje szaladni, vádlottnak cselekménye nem személyes szabadság msértése, mert e §-ba ütköző cselekmény esetében ki van zárva a nő szemérmét sértő tettlegesség, hanem a nemi közösülésre irányult, és eme szándékának kivitele czéljából alkalmazta vádlott K. Erzsébet ellen a fentiek szerint bebizonyított erőszakot, Minth. pedig vádlott e szándékának kivitelét a sértettel szemben meg is kezdette, s merénylete, illetve bűntettének befejezése csupán a sértett nő ellenállása és az elleni küzdelme miatt nem következhetett.be, ennélfogva vádlott az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletében kellett bűnösnek kimondani és e miatt büntetni. (1893. ápr. 18. 1442.) Öuria : Ámbár enyhítő körülmény az is, h. a cselekmény elkövetése óta hosszú ielő múlt el; ^ek., mégis az erőszak nagy fokát és egyáltalán a cselekmény súlyát ; vádlott börtönbüntetésének mértéke egy évre és hat hóra felemeltetik. Ezzel a részbeli változtatással a tábla ítélete hhagyatik a büntetendő cselekmény mhatározására nézve azért, mert a sértett vallomásából világosan kitűnik, h. vádlott az erőszak tartama alatt ugy szóval valamint tettel kifejezte a közösülésre irányzott szándékát. (94. febr. 8. 6658 93.) 1800. Curia : Tek. a vizsgálat ós tárgyalás adatait, bizonyítva van, h. J. Nikola és S. Milán vádlottak 1891. máj. 24-én este felé B. S. sértett hajadont, ellenkezése daczára, erőszak és veszélyes fenyegetéssel hatalmukba kerítették és Felső-Mosilyra M. Milos "házához vitték, a hol sértetteit, esküvel megerősített vallomása szerint, J. Nikola vádlott az istálóba vonszolta és ott erőszak és veszélyes fenyegetéssel közösülésre kényszeritette, majd ez után elaludván, reggel arra ébredt fel, h. a közösülés rajta ismételtetett. Ezen tényállást mindkét alsóbiróság helyesen fogadta el bizonyítottnak, de a vádbeli cselekményben J. Nikola vádlottra nézve csupán a BTK. 95. §-ában mhatározott bűnhalmazatot állapította meg. Tek. azonban, h. jelen esetben a BTK. 321. §-ában mhatározott bűntett már azzal be van fejezve, mikor a fajtalanságra vagy házasságkötésre irányzott czélból a nőszemély akarata ellenére erőszakkal, fenyegetéssel valakinek hatalmába kerittetett, és ha ezután azon nőszemélyen erőszakos nemi közösülés követtetett el, az külön a BTK. 232. §. mhatározásai alá vonandó ; tek., h. az előadottak szerint J. Nikola és S. Milán vádlottak előbb erőszak és veszélyes fenyegetéssel a sértetten a személyes szabadság msértésének bűntettét követték el, a mit az alsóbiróságok is helyesen mállapitottak, s ennek befejezése után J. Nikola vádlott a már előbb kifejtett erőszak és veszélyes fenyegetés következtében akarata nyilvánítására és védelmére tehetetlenné vált sértetten erőszakos nemi közösülést követett el, mállapitandó az is, h. a második esetben J. Nikola vádlott nem a BTK. 95., hanem a 96. §. szerint büntetendő tettesként bűnös ; tek. másrészt, h. Jl Nikola vádlottra két bűntett miatt a BTK. 96., 99. §§. alapján a BTK. 232. §-ának magasabb büntetési tételből össz-