Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖBVÉNY. 279 iásáviú s a kötőféket a panaszos kezeiben ott is hagyva, a BTK. 165. §-ában 1878: V. t.-cz. körülirt hatóság- elleni erőszak tényelemei fel nem ismerhetők ; mert az 165—167. §§. 1840 : IX. t.-cz. a hites csősznek csakis a kárban talált marha behajtására Hatóság elleni ad jogot s azt is csak akkor, ha zálog nem adatott ; a panaszos csősznek erőszak. az az eljárása tehát, h. a kárban nem, is talált, csupán állítólag tilos helyen vezetett lovat, nem is a helyszínén, hanem a város végén a kise'rő fiútól elvette, s azt a városházra vezetni akarta, majd az útközben érkező vádlottól — mint a ló gazdájától — a zálogul felajánlott kötőféket el nem fogadta, a lónak behajtását makacsul erőltette, az ö trv.-es hatósági köréhez tartozó ténykedésnek nem tekinthető, s ezzel szemben a vádlott magatartása a BTK. 165. §-ának súlya alá nem is vonható ; mihez képest a vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (92. decz. 29. 23716.) — Curia : Hhagyja. Ind. : Habár a kártétel színhelyén el nem fogott, hanem csak észrevett marhát, folytonos üldözésben másutt is el szabad fogni; s habár a behajtó csak elegendő, tehát nem bármely csekély értékű záloggal tartozik megelégedni ; mégis a táblának Ítélete különösen azért hagyatott helyben, mert a kár hiánya mellett még az sem bizonyittatott be, h. a kérdéses nton marhát vezetni tilos. (92. okt. 13. 1978.) 175(>. Curia: Végrehajtást szenvedőnek ama ténykedése, h. a nála végrehajtás végett mjelent bírósági végrehajtó kalapját s te'ntatartóját a folyosó ablakára kitette, a végrehajtó irányában alkalmazott erőszak, a végrehajtónak kidobással tett fenyegetése pedig a BTK. 167. §-ban meghatározott veszélyes fenyegetés jellegével nem birván, a hatóság elleni erőszak büntette nem forog fenn, hanem csak becsületsértés. (92. szept., 6. 6122.) 1757. Curia : A. Mihály és P. Pál pénzügyőrök, továbbá Sz. Mija községi biró tanuknak vallomása, ugy vádlottnak vizsgálat alatti vallomásával, melyet a végtárgyaláson indokolatlanul vont vissza, e visszavonás tehát figyelembe nem is vehető, bizonyítva van, h. vádlott A. Mihály pénzügyőrt, tehát hatósági közeget, állásából kifolyó teendőjének végrehajtásában, egy rúdnak fel- és iite'sre emelésével s azon kijelentéssel, hogy „mindjárt agyonütlek", veszélyesen fenyegette: ekkép hatósági teendőjének végrehajtásában akadályozta, mely csak azután foganatosíttatott, mikor vádlott le lett tartóztatva. Ezen cselekmény a BTK. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettét állapítja meg, mivel vádlottnak a fent vázolt viselkedésével, jelesen a veszélyes fenyegetéssel a most idézett tvszakaszban körüliit cselekmények minden alkateleme ki van merítve; ennélfogva mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet a vádbeli cselekmény minősítésére nézve mváltoztatik, vádlott a BTK. 165. §-ába ütköző, a 92. §. alapján azonban vétségnek minősített hatóság elleni erőszak vétségében mondatik ki bűnösnek ; a szabadságvesztés-büntetésnek megállapítására nézve, tekintve, h. az enyhítő körülmények a 92. §-nak alkalmazását indokolják, a tábla ítélete hhagyatik, a mellékbüntetés azonban nem a BTK. 54. §-a alapján, hanem azért mellőztetik, mivel ennek a BTK. 169. §-a értelmében csak bűntett esetélen van helye, egyebekben a tábla ítélete vonatkozó indokainál fogva hhagyatik. (91. ápr. 23. 11806/90.) 1758—59. Curia: Tekintve, h. a végrehajtási zálogolási jkv. szerint két ökör-tinó, tehát fiatal ökör lett lefoglalva ; tekintve, h. B. András és K. Mihály tanuk vallomása szerint, akkor, midőn a végrehajtó vádlottnál