Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

276 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 :V. t.-CZ. véve, h. az elévülés hivatalból alkalmazandó, miután az 1880: XXXII. 115., 116. §§. t.-cz. 32. §-a értelmében az elévülés a törvény hatályba lépte előtt elköAz indítvány vetett büntetendő cselekményeket illetőleg' a 1878 : V. t.-cz.-ben foglalt visszavonása- büntető törvény szerint bírálandó meg, a vádlottra kiszabott börtönnak hatása, büntetés folytatólagos vhajtását elévülés folytán meg kellett szüntetni. Mert a BTK. 121. §-a értelmében az elévülés azon napon kezdődik, melyen az ítélet jogerőre emelkedett, és jelen esetben, noha vádlott kezességre szabadon bocsáttatott e's folyton szabadon van, ez időpont volt felveendő, mivel az idézett szakasz utóbbi része csak azt az esetet veszi ki, midőn az elitélt büntetését szökés által szakította meg, a mi természeténe'l fogva a szabadon bocsátással párhuzamba nem tehető. Mert a BTK. 120. §. 2. pontja azt rendeli, hogy a büntetés vhajtása oly bűntetteknél, hol az Ítélet tiz évet mhaladó határozott fegyházat szabott ki, husz év elteltével ki van zárva ; már pedig a fentiek szerint vádlott 17 évi súlyos börtönre Ítéltetett, mi & mostani fegyháznak megfelel, az ítélet a Hétszemélyes tábla által 1867. márcz. 17-én helybenhagyatván, azonnal jogerőre emelkedett, ezen időtől fogva pedig a 20 év már 1887. márcz. 17-én, tehát az 1889. márcz. 8-án történt újra folyamatba tétel előtt lejárt. Minth. pedig a büntetés mszüntetése vagy enyhítése végett vádlott által kért ujrafelvétel tárgytalan leven: ezt is mszüntetni kellett. (1893. évi jan. 24. 6439/92. L. megjegyzéseket a BJT XXV. 343.) 165—167. §§. 1752. Curia : Tek., h. a hatósági közegek elleni erőszak büntettéRatóság elleninek elkövetésében vádlottak nyolezan, tehát „többen" vettek részt, s h. erőszak. ekképen ellenük a büntetés a BTK. 168. §-ában meghatározott magasb büntetési tétel keretében szabandó ki ; tek. az is, h. vádlottak mellett oly nagy számú vagy annyira nyomatékos enyhitő körülmények nem forognak fen, melyek a 92. §. kedvezményének alkalmazását indokolnák; tek. ugyanis, h. az enyhitő körülményeket, i 11. az alsóbb fokú bíróságok ítéleteiben felállított következő tételek: „h. vádlottak az állami jogrendet kevésbé mélyen sértették meg, továbbá, h. a megsértett hatósági közegek tekintélye sem oly nagy, h. ezekkel szemben az ellenszegülés a rossz szándék és elhatározás nagyobb mértékével történnék," enyhitő körülményekül azért nem fogadtathatnak el: mivel a jogrend és ennek fokai msértésének evaluatiója a törvényhozásnak a törvénykönyv létrehozatalakor eszközölt mérlegezése és mhatározása tárgyát képezvén, midőn ez a törvényhozás a tüzetesen mhatározott büntetendő cselekmény büntetésének minimumát és maximumát mhatározta: ezzel ő az erre egyedül illetékes hatalom egyszersmind megvonta azon átléphetetlen keretet, a mely között a cselekmény objectiv büntartalma, tehát a jogrend ezzel való msértésének súlya, vagyis mértéke a gyakorlatban értékesítendő. Ezen körülmény tehát, mely a cselekmény ismérvei és az ehhez viszonyított büntetés mállapitásával már minden irányban s a 89., 90., 91. §§-kal maga a törvény által különösen is értékesítve van : még mint külön enyhitő körülmény, tebát kétszeri értékesítés tárgyát nem képezheti; a mi pedig a bűnös merénylet elhatározásának a hatósági közegek tekiutélyének nagyságához mért viszonyítást illeti; erre vonatkozólag sem tartartalmaz a BTK. egyetlen oly tételt sem, a mely az általa — a büntetendő cselekményeknek ismérveiben és büntetésükben kifejezett arányosításon és viszonyításon felül — törvénybe vonta kereteknek csakis a törvény-