Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜXTETŐTÜRYÉX Y 271 szóló rendelkezéseknek a büntetésekre kiterjedő hatálya mindenkor elő-1878: V. t.-CZ. áll : tek., h. a most felhozott esetben a büntetés átváltoztatásának a 102. 90—104. §§. §-ban megállapított elhatároltsága kizárólag a bűnhalmazat, s csakis az Összbüntetés. anyagi bűnhalmazat fennforgásakor, tehát a 96. §. esetének mvalósultában találván alkalmazhatóságának a tv. által kikötött ténybeli feltételét: Önként következik, h. a BTK. 9G. §-ának tényleges fennforgását kell megállapitani az ítéletben, h. a BTK. 102. §-a 2. bekezdésének a 96. §-tól függő rendelkezése alkalmazható lehessen ; tek., h. ezeknél fogva a tábla Ítéletének azon rendelkezése, melylyel az e.-foku tszék ítéletében helyesen foglalt hivatkozást a BTK. 96. §-ára mellőztetni rendelte, téves és az anyagi halmazat fennforgásának kimondását is kizáró intézkedés lévén : •a tszék ítéletében foglalt hivatkozás a BTK. 96. ij-ára visszaállittatik. (91. máj. 6. 8903/90) 1741. Cúria: A BTK. 96. §-ában említett összbüntctesnek az a fogalma, h. több büntetendő CFilekmény miatt egy c's ugyanazon Ítélettel megállapítandó külön-külön szabadságvesztés-büntetések he yett egyetlen büntetési tételben kifejezendő szabadságvesztés-büntetés mondassék ki és h. ezen mindegyik cselekmény miatt, ha az egymagában forogna fenn, kiszabandó szabadságvesztés-büntetés, tekintettel a többiek miatt kiszabandó szabadságvesztésekre, valamint ez utóbbiak szintén tekintettel a másik szabadságvésztés-büntetésre, aránylag leszállittatván : az ugyanazon szabadságvesztés büntetési nemben álló fogságnak mszakitatlan kitöltése következtében beálló súlyosabb büntetés, e szerint az itéléndőre ebből liáramlandó szenvedésnek többlete az egyetlen szabadságvesztés büntetési tétel arányos mröviditése által kiegyenlittessék, vagyis a mszakitatlan tartamban rejlő szenvedés igazságtalan többlete, a tartam mfelelő megrövidítése, tehát a szenvedés megfelelő kevesbitése által az igazsággal arányba hozassék. A BTK. 104. §-a csupán további alkalmazása az összbüntetésnek az ezeu szakaszban kiemelt esetekre, a nélkül, h. ezáltal az összbüntetés fogalma, ül. megállapításának feltételei és módjai változnának. (91. márcz. 23. 8366 90.) 1742. Curia : Hivatkozással a BTK. 96. és 97. §§-aira, a vádlottak -ellen kiszabott fogházbüntetés mértékére nézve az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben, mely szerint vádlottak egyenként egy havi fogházra Ítéltettek, a pénzbüntetés mennyiségére nézve azonban ezen ítélet is niegváltoztatik s az fejenként 5 frtra emeltetik fel, mely behajthatlanság esetérc nem további egy-egy napi fogházra, hanem egy-egy napi elzárásra volna átváltoztatandó. Tek. ugyanis a BTK. 53. §-át, melynek világos rendelkezése szerint a pénzbüntetés csak azon esetben változtatandó át azon nemű szabadságvesztésbüntetésre, melyre az elitélt a pénzbüntetésen felül ítéltetett, midőn a pénzbüntetés mint mellékbüntetés szabatott ki ; tek., hogy a fenforgó esetben a pénzbüntetés nem mint mellékbüntetés, hanem mint az ezzel büntetni rendelt kihágás főbüntetése állapított meg az ítéletben ; tek. továbbá, h. a pénzbüntetéssel büntetendő kihágás anyagi halmazatban áll egy vétséggel, a minek következtében a BTK. VIII. fejezetének rendelkezései az irányadók: tek., h. a BTK. 96—99. §§-ainak határozott rendelkezése szerint az összbüntetés elemét csupán a szabad ságvesztésbüntetések képezik: tekintve különösen a pénzbüntetést, ül. a 102. §. egyenes és határozottan kifejezett azon rendelkezését, mely