Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 261 erőszakoskodó egyén ellen — kését; tek., h. ezen körülmény megálla-1878 : V. t.-cz. pitja a BTK. 79. §-ában mhatározott jogos védelmet; tek., h. nem forog 79. §. fenn körülmény, mely azt tanúsítaná, hogy vádlott a jogos védelem ha- Jogos védelem. tárain tul ment volna: mindkét alsóbb fokú bíróság- ítélete mváltoztatik •s vádlott N. József az ellene emelt súlyos testi sértés bűntettének vádja alól a 79. §. alapján felmentetik. (92. nov.-4. 4562.) 1717. Curia: 1891., évi jan. hó 25-én a később elhunyt F. F. sértett egy tánczmulatságban a zene miatt vádlottal összeszólalkozott, vádlottnak rohant, torkon ragadta, dulakodtak, a tánczot rendezők mindkettőt kifelé taszigálták, de vádlottat még a szobában hagyták; az udvarra kitaszított F. F. rövid idő múlva kővel ismét a korcsmába bement, vádlottat szidalmazta, a kővel vádlott feje felé ütött, de vádlott félreugrással az ütést elkerülte, erre F. F.-t újból eltávolították, vádlott pedig feleségével haza ment, a hol is előadásuk szerint házuknak ajtaját bezárták és lefeküdtek. "Nem sok idő múlva F. F. vádlott háza mellett mjelent, káromkodások között vádlottat fenyegette, h. felgyújtja és vérét megissza, a mint ezt P. Mihály, ennek felesége és ifj. Sz. Mózes tanuk bizonyítják, F. Ferencz vádlott lakását meghaladván, egy kis idő alatti csendesség után, mint ifjabb Sz. Mózes bizonyítja, egyik kerítésből karót vett magához, visszatért, vádlott kapuját kővel megdobta és vádlottat többször kijövetelre szólította. Vádlottnak és feleségének vallomása szerint azon szólitásra „gyere ki", vádlott lakása kapuját felzárván, kilépett és ekkor ismerte fel F. Ferenczet, ki ok nélkül mindjárt fején ütötte, ugy bog}7 féltérdre esett és őt megragadta, az utczának vonszolta, vádlott a közelben volt fejszét ragadta fel s bántalmazóját, F. Ferenczet fejbe ütötte, felesége vádlottnak segítségért kiáltozott, F. Ferencz a dulakodással fel nem hagyott, vádlott a fejszével ismét megütötte, a dulakodás további folyamában a kezéből kisiklott fejsze helyett a karónak eltörött részét, melylyel F. Ferencz fején ütötte, ragadta fel és azzal F. Ferenczre még két ütést mért, mire az horkolni kezdett, a kapu előtt lerogyott, vádlott pedig eltávozott. P. Mihály, ennek felesége és ifj. Sz. Mózes tanuk továbbá bizonyították azt is, h. •a káromkodás és fenyegetődzés után kevés idő múlva, mialatt csendesség volt, csattanást hallottak, ablakaikon kinézvén, a kevéssé holdvilágos éjben látták, h. vádlott térdre esve, F. Ferencz által vonszoltatik; hallották, h. vádlott felesége segítségért kiáltoz; P. Mihályné, a mint férje is bizonyítja, küldötte, h. ne hagyja vádlottat megölni, de P , ki ismerte F. Ferencz közveszélyes voltát, vádlottnak segítségére menni nem merészelt. Tek., ha a helyhatósági bizonyítvány és több tanuknak vallomása szerint F. Ferencz oly "egyénnek jellemeztetett, kitől mindenki rettegett, ki ezizmaszárában kést szokott hordozni, és a mint megállapittatott, ez alkalommal is kés volt csizmaszárában ; tek., h. F. Ferencztől vádlott orvosi szemlével is bizonyított súlyos sérelmet szenvedett; tek., h. vádlottá lakásánál őt megtámadó és bántalmazó F. Ferencz ellen használt erőszaknak elhárítására ve'delmül alkalmazott erőszakot; tek*, h. a vizsgálat eredményének adatai alapján megállapítást nem nyert az, h. vádlott azért ment ki elzárt lakásából fejszével felfegyverkezve, h. F. Ferencztől a tánczmulatságban szenvedett bántalmazását megboszulja ; mindezeknél fogva vádlott cselekménye jogos védelembe elkövetettnek volt megállapítandó és az azért a rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek helyadása mellet, mindkét alsóbb fokú bírósági