Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 123 ajánlat nitételekor eltagadott az a körülmény, h. tűzkárért már kapott Kereskedelmi kártérítést, olyannak tekintendő, mely alp. társaságot a korábbi tüzeset törvény, közelebbi körülményeinek puhatolására s ennek eredményéhez képest a 474., 475. §§. biztosítási szerződés mkötése körül nagyobb óvatosságra, vagy kedve- Kárbiztositás. zőtlenebb feltételek kikötésére, de esetleg az ajánlat visszautasítására is indíthatta volna; miért is K. T. 475. §-a alkalmazásának a kir. tábla is helyét látja. A viszonkeresetet illetőleg helyben kellett hagyni az e.-bíróság ítéletét, mert eltekintve attól, h. alp. a kárbecslés körül felmerült költségeit nem részletezvén, még valószinüsitettnek sem tekinthető az az állítása, hogy kiküldöttjének a 14-/. és 15-/. alatti mellékletek szerint egy napi eljárást igénybe vett kiküldetése alkalmával ilyen tetemes összegű költsége merült volna fel, alp. maga sem fogadja el helyesnek a kiküldöttje által teljesített becslést, a saját nézete szerint is helytelen eljárásnak költségeit tehát az ellenfélnem tartozik viselni. (1892. márcz. 28.'2340/91.) — Curia: A m.-biróság Ítélete az alp.-i viszonkeresetre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül maradván, felebbezett részében a benne felhozott és az e.-foku bíróság ítéletéből elfog'adott mfelelő indokoknál fogva annyival inkább hhagyatik, mert a B) alattival nem jött létre felp. és alp. között uj biztosítási szerződés, hanem emez okirat, annak világos tartalma szerint is, csak a felp. jogelődével megkötött A) allatti biztosítási szerződésnek fp.-re történt átruházását jelenti; e szerint tehát fp. az A) alattiban biztosítottként mnevezett S. Sándor jogutódának tekintendő. (93. jun. 7. 1250/92.) 1573. Pécsi tábla: Alp. kifejezett beismerésével bizonyittatott, h. az 477. §. a pajta és istálló, melyet alp. tűzkár ellen biztosított, felp. tjdonát képezi, h. az említett épületek 1890. évi április havában leégtek és h alp. a biztosító társulattal való kiegyezés után a keresetbe vett 80 frtnyi kárbiztosi összeget a biztosító társulatnál felvette. Tek., h. a kárbiztosási dszszeg a biztosított tárgy egyenértékét képezi s mint ilyen a károsultat, vagyis a tárgy tulajdonosát illeti és tek., h. alp. a jelen esetben, az által, h. felp. épületeit tűzkár ellen biztosította, mbizás nélkül eljáró ügyvivőként lépett fel és e minőségben a kötött biztosítási jogügyletből a biztosított tárgy tulajdonosa részére szerzett jogokból keletkezett vagyoni előnyt, vagyis a kárbiztositási összeget a maga részére nem igényelheti, és csak azt igényelheti, h. a biztosított tárgy tjdonosa az ügyvitelből keletkezett szükséges kiadásait neki mtéritse, ezt pedig alp. nem követelte. Ugyanazért alp. a kereseti tőke és jár. mfizetésében el volt marasztalandó stb. (91. máj. 20. 257.) — Curia : Hhagyjá, mert alp. beismerte, h. azon épületek, melyeket tűzkár ellen biztosított, fp. tulajdonai voltak s beismerte, h. ezen épületek leégtek és hog / ezen leégés folytán előállott kárért a biztosító társaságtól kárpótlás lejében 80 frtot felvett; minth. pedig az ily czimen fizetett összeg a károsultat, vagyis a leégett épületek tjdonosát illeti, alp. pedig mi jogczimmel sem bír arra h. ezen öszszeget a saját részére mtartsa, kötelezni kellett őt arra, h. a biztosító társulattól illetéktelenül fölvett összeget fp.-nek kifizesse és pedig annyival is inkább, mert azon körülmény, h. a biztosítási dijakat ő fizette, csakis arra ad jogot alp.-nek, h. ezen dijak mtéritését követelhesse fp-től, nem pedig arra, h. az ezt illető kártérítési összeget visszatartsa stb. (92. márcz. 9. 7582/91 J. 92. 61.)