Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KER ESKEDELMI TÖRVÉNV. 117 is küldte, kétségtelen tehát, li. a felek között a K. T. 381. §-a szerint Kereskedelmi teljesített eladási bizomány létesült. Alp.-nek most idézett ellenirati be- törvény, ismerésével és viszonválaszbeli azzal az előadásával szemben, h. az el- 381. §. adás végett 1889. ápr 25-én hozzá küldött sorsjegynek eladásáról, illetve A bizományos annak általa mint vevő által 23 frtnyi árban mtartásáról felp.-nek 1889. zálogjoga. május 8-án el is számolt, viszonválaszbeli az a további védekezése, h. a sorsjegyet el nem adta s hogy az felp.-nek most is rendelkezésére áll figyelembe nem vehető, mert a fentebbiek szerint a mbizás teljesitése a bizományi üzlet folyamatba mente bizonyitva van s igy fp. most már joggal követeli a bizományos alp. által vevőként mtartott vételárát. Kétségtelen ezek szerint, h. a fenforgó esetre a K. T. 381. §-ának rendelkezései alkalmazandók s ennek nem áll útjában az, h. a kérdésben forgó török sorsjegy az 1889. IX. t.-cz. 2., 3. és 9. §§-ai értelmében 1889. ápr. 24-től fogva belföldi tőzsdén többé nem volt jegyezhető, nem áll pedig útjában azért, mert alp. azt, h. más tőzsdéken s különösen a bécsi tőzsdén ez az értékpapir továbbra is jegyzés tárgyát képezte, kétségbe nem vonta, a tőzsdei árnak a K. T. 381. §-a értelmébeni kiszámításánál tehát a belföldi tőzsdén nem jegyzett eme külföldi értékpapírra nézve jelen esetben a bizományi ügylet teljesitése helyéhez Budapesthez legközelebb eső nem belföldi tőzsdén és pedig, minthogy közelebb eső tőzsdéről alj), sem tesz említést, a bécsi tőzsdén jegyzett árfolyam veendő irányadóul. Ezek szerint a fenforgó esetben alp. a K. T. 381. §-a értelmében tartozott volna igazolni azt, h. a vevőként általa megtartott sorsjegy árának felszámításánál a megbízás teljesítésekor a bécsi tőzsdén jegyzett árt megtartotta. A megbízás teljesítésének napjául pedig 1889. máj. 8-ika veendő mert alp. saját előadása szerint ekkor számolt el fp.-nek, s mert azt, h. a megbízást valamely más meghatározott napon teljesítette, alp. maga sem állítja s a teljesítés napját sem ő, sem fp. meg nem nevezi. A fp. által B) alatt csatolt hirlappéldány s igy felp. saját okirata szerint a kérdéses sorsjegy 1889. május 8-án a bécsi tőzsdén 36 frt 20 krnyi árban jegyeztetett ennél magasabb összeg tehát alp. terhére nem számítható, mert azt, h. a fentebbiek szerint teljesítési napnak tekintendő 1889. máj. 8-án a tőzsdei ár magasabb volt, felp.-nek saját okirata mczáfolja, továbbá, mert felp. keresetében maga is az árfolyam szerinti értéket követelvén, a tőzsdei árnál nagyobb összeg az ő javára e perben semmi körülmények közt nem Ítélhető meg, de alp. nagyobb összeg fizetésére a K. T. 381. §-a értelmében különben sem kötelezhető. De nem számitható alp. terhére 36 frt 20 krnál kisebb összeg sem, mert bár alp. a B) a. hírlapban foglalt adatok helyességét tagadta, ugyanő, kit e részben a K. T. 381. §-a értelmében bizonyítás terhelt, azt, h. a kérdéses időben a tőzsdei ár kisebb volt, nem bizonyította, sőt bizonyítani meg sem kísérletté. E szerint felp.-nek jár alp.-től a sorsjegy ára fejőben 36 frt 20 kr.. de ebből levonandó alp. javára az általa felp.-nek, az utóbbinak beismerése szerint is már mfizetett í frt 56 kr., továbbá a szintén beismert 56 kr. bélyegköltség s az e.-biróság által, melynek ítéletében a nem felebbező fp. megnyugodott, 44 drb. sorsjegy lebélyegeztetésének dija fejében, darabonkint 20 krjával felp. terhére és alp. javára számított 8 frt 80 kr., végül a postadijak czimén alp. által elleniratában felszámított 28 kr., mert e tétel ellen fp. válaszában, a hol pedig ennek a prdts 134., 159.