Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

108 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi keményítőt szállította, hanem csak a keresetben kitüntetett mennyiséget törvény. s elismeri, h. a keményítőnek még hátralékos részét szállítani nem 353. §. akarta. Védelmére azonban azt hozza fel, h. nem ő volt a mulasztó fél, A vevő kifő- a ki a szerződés megszabta feltételeknek meg nem felelt, hanem a felpP, gásolási joga. a ki a szerződést meg nem tartotta. A kötlevél utolsó bekezdése szerint ugyanis a szállítandó keményítőnek vételára egészben még a szállitás mkezdéso előtt 1886. szept. végéig volt fizetendő, e szerint tehát a felek az ügylet mkötésénél abban állapodtak meg, h. a vevő a vételárat előre tartozik mfizetni. Ezen kötelezettségének pedig a fp. eleget nem tett, mert a szállításra kikötött idő alatt csak 2700 frtot küldött, mely összegnek erejéig az alp. keményítőt valóban szállított is. De mivel a vételárnak többi részét a vevő előre meg uem fizette, a keményítőt tovább szállítani nem kellett. Eltekintve azonban ettől, szállítási kötelezettsége megszűnt már azon okból is, mert a fp. még okt. hóban is kijelentette, h. a kikötött mennyiségű keményítőnek szállításához nem ragaszkodik, mi által az A' . a. mellékelt kötlevél szerint létrejött megállapodás módosult. Az alp.-nek ezen védekezésével szemben a fp. tagadta, hogy ő a vételárát előre tartozott fizetni, valamint azt is, hogy ő az eredeti megállapodástól eltért volna. Az alp. azon állítását, h. a felp. .a kikötött menynyiségnek szállításától utóbb elállott volna, a fp. tagadásával szemben, mivel sem bizonyította, mert az erre kihallgatott tanuk vallomásuk szerint arról tudomással nem birnak s mert ezen körülményre nézve a fp.-t főesküvel meg sem kínálta. Ezen védekezése tehát a per elbírálásánál bírói figyelembe nem jöhet. Perdöntő körülménynek ilyképpen egyedül azt veheti a bíróság, vájjon az alp., mint eladó az áru átadásánál mulasztást követett-e el, s igy a felp. az 1875 : XXXVII. t.-cz. 353. s ill. 272. § értelmében a kártérítést követelheti-e vagy sem. Ennek folytán a K. T. 205. §-a megszabta elvet szem előtt tartva, a per során nyújtott bizonyítékok alapján mhatározandó a felek közt létrejött keresk. ügyletnek valódi értelme és jogi természete. Az A'/, a. kötlevél tanúsága szerint a fp. a jogügylet mkötése alkalmával 400 frtot fizetett előre, 1886. szept. 29-én keltezett s az ellenii áthoz 1*/. a. csatolt levele szerint, melynek valódiságát nem kifogásolta, a vételár lerovására előre ujabban 1000 frtot küldött, tehát oly időben, midőn az eladó alp. a szállítást meg nem kezdette, minth. ez a fp.-nek beismerése szerint az első szállítmányt csak azon év okt. havában küldte el. A feleknek egyező beismerésük szerint a fp. az 1'/. levélben tett ígéretéhez képest október hóban még ujabb 500 frtot, a válaszhoz becsatolt D'/. a. levélnél levő feladó vevény szerint pedig 800 frtot decz. 10-én küldött az alp.-nek, még pedig a D. a. levél szerint oly időben, midőn az árut még át nem vette, s részben, midőn azt az alperes még el nem szállította, hanem csak azon év karácsonya előtt megküldeni igérte. Nyilvánvaló ebből, h. a felek akarata oda irányult, h. a vevő, amint azt a szerződésnek részben való realizálásánál valóban tette is, a szállítandó keményítőnek vételárát előre tartozott mfizetni. E szerint tehát kétségtelen, h. a peres jogügyletnek valódi értelme az, h. a vevő a vételárat előre fizetni, az alp. pedig az árut a vétélárnak átvétele után, 1886. végéig, vagyis a K. T. 329. §-ának 2. pontja szerint azon év decz. 31-éig tartozott szállítani. A fp. azt vitatja ugyan, h. ha az A kötlevél szerint késedelmező fizetőnek volna tekinthető, akkor alp. a K. T. 354. §-a értelmében már azon