Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

P< >LGÁR] TÖRVÉNYKEZÉS. 415 nem szülééges, az e -bfrőság nem helyesen járt el, midőn alp. viszonköre- 1881: LIX. setére nézve magát illetéktelennek mondotta ki, s ez okból végzését a t.-cz. fentebbi irányban mváltoztatni, a tekintettel arra, h. a polg. törv. rendt. 95—96. §§. 77 §-a értelmében a viszonkereset, amennyiben az 1881. évi LIX. t.-cz. Tózsdebiró­8. §-a rendelkezésének mfelel, mi az e.-biróság által eddigelé elbirálva ság. nem lett, a főügygyel közösen tárgyalandó és döntendö el, az e.-biróság­nak a kereseti követelés tekintetében hozott Ítéletét msziintetni, s ugyan­azon bíróságot a viszonkereséti követelésre nézve további törvényszerű eljárásra, s annak mtörténte után a viszonkeresetre is kiterjedő ujabb itólel hozatalára kellett utasitani. (87. márcz. 28. 1903) — Curia: Az 1 "81. évi LIX t-.cz. 94. §. b) pontja szerint a kereskedők között keresk. ügy­letekből felmerült peres kérdések akkor tartoznak a tőzsdebiróság hatás­köréhez, ha a felek magukat ezen kivételes bíróságnak akár az ügylet mkötése alkalmával, akár későbben írásban kifejezetten alávetették. Alp. a tárgyalás alkalmával határozottan beismerte, h. a 7000 frtnyi árkülön­bözet keletkezésére alkalmat szolgáltatott ügylet tekintetében, melyből alp. a viszonkeresetkónt érvényesíteni kivánt követelést származtatja, a tőzsdebiróság illetékessége külön kikötve nem lett. Nem fogadható el a bpesti kii. itélő táblának a perrendtartási novella 8. §-ára alapított érve­lése, mert a tőzsdebiróság az 1881. évi LIX. t.-cz. 94. §. b) és c) pontja eseteben választott bíróság természetével bir, — a prdts.-nak a választott bíróságról intézkedő 496. §-a szerint pedig a szerződésnek, melyben a választott bíróság kiköttetett, a per tárgyának, valamint minden jogviszony­nak, melyre a választott bíróság hatásköre kiterjed, tüzetesen kijelölve kell lennie ; a választott bíróság előtt érvényesíteni kivánt viszonkeresetre tehát az 1881. évi LIX. t.-cz. 8. §-a, mely a rendes bíróság előtt indított perekben alp. által érvényesíteni kivánt viszonkeresetekről intézkedik, alkalmazást nem nyerhet. (476/887.) 120Í)—1270. Bp. tábla: Az e.-biróság ítéletét megsemmisíti és ugyan­azt a bíróságot utasítja, h. felp. keresete és alp., jelen perben érvénye­síthetőnek ezennel kimondott viszonkeresete fölött hozzon együttes ujabb ítéletet. Ind.: Igaz ugyan, hogy a választott bíróság a bizonyítékok alkal­mazása és mérlegelése tekintetében a tvkezési rdts szabályaihoz kötve nincs ; de vannak a törvénykezési rendtartásnak oly rendelkezései, me­lyeknek figyelmen kivül hagyása valamely vitás kérdésnek a jogszol­gáltatás alapelvei szerint való elintézését lehetetlenné tenné. Ily általános, minden bíróság által követendő jogelvet tartalmaz a polgári tvkezési rendtartásnak 158. §-a, a mely szerint a perben nyilván tett beismerés feltétlen bizonyítékot képez. A fennforgó esetben alp. felperes követelését kifejezetten beismerte, minek folytán alp. ez összeg erejéig elmarasztalandó volt volna; az e.-biróság azonban felp.-t keresetével el­utasította, vonatkozó indokolása szerint azért, mert alp. beszámítási kifo­gása folytán a kereseti 3000 frtot törlesztettnek vette. Eme rendelkezés azonban nem felel meg a helyes ítélkezésnek ; mert alp. kifejezett beisme­résével szemben felp.-t elutasítani nem lehetett, hanem követelését meg­ítélni és a mennyiben az e.-biróság alp. viszonkövetélésének egy részét beszámítandó követelésül elfogadandónak vélte, felp. követelését alp. köve­telésével kielégítettnek kellett volna nyilvánítania. — A beszámítható ellen­követelésekről, ill. a viszonkeresetekről rendelkező 1881 : LIX. t.-cz. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents