Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

POLGÁR] TÖRVÉNYKEZÉS. csatolt könyvkivonat Írásával hasonló írásának látszik 8 h. fp. nevének lenyomásával van ellátva, kétségtelenül még nem bizonyít a mellett, h. azt fp. irta vagy irattá, (88. szépt. 25. 699. Ü. L. 8*. 55.) 870. Cúria: A valódinak bizonyult adásvételi szerződés, ha nincs is ÍI prdts 167. ij-a minden kellékével ellátva, bizonyít a kiállítók ellen a prdts 1GG. §-a értelmében. Bizonyítja különösen azon szerződés tartalmának valóságát már az is, h. a vevő a vetitárgyat a szerződés kelte után birtokába vette s birtokolta hosszabb ideig, az eladó pedig más jogügyletet vagy önkényes foglalást nem mutat ki. (2478'85.) 871. Curia: Habár alp. az általa felhívott és kihallgatott tanukkal bizonyította, hogy a B) alatti kötelezvényen előforduló névaláírása nem tőle származik, de fp. a kötelezvény kiállítása után felmerült és az alp.-nek kínált főesküvel bizonyítani kívánt azzal a ténynyel, h. fp. takarékpénztár által a B) alatti kötelezvények alapján kiszolgáltatott 1000 frtot alp. személyesen vett fel, bizonyítékot szolgáltatott arra, h. alp. a bár eredetileg általa alá nem irt kötelezvényt magára nézve utóbb hatályosnak elfogadta és h ily módon a felek között a kölcsönügylet valóban létrejött, mert a bár idegen kéz által kiállított okirat kötelező hatályúvá válik a kiállítóra, ha azon okirat alapján jogokat gyakorol, már pedig ha bizonyítva lesz, h. a kereseti 1000 frtot alp. a i'j>. takarékpénztártól személyesen vette fel, kétségtelen, h. alp..a B) alattiban érintett kölcsönügyletet magára kötelezőnek fogadta el. (91. ápr. 16. 10341 90. J. sz. IV. 655.J N72. X/?.; Ha valamely jogügylet felett Írásbeli szerződés óllittatott ki, az ezen ügyletből származott igények csakis ennek alapján dönthetők el; ennélfogva a vitatott jogügyletnek tanúk vallomása által bizonyítása helyt nem foghat. (75. jun. 2. 4369. D. r. f. XIV. 59J 573. Caria : Az írásbeli szerződés daczára, a szóbeli meg>ill<q)cdások bizonyítása ki nem zárható, mert. a szerződő felek mindegyikének szabadságában áll kimutatni, h. valójában mi képezte a szerződés tárgyát és annak feltételeit, habár arról írásbeli okmány lett is kiállítva; és pedig annyival kevésbé oly esetben, midőn nem is az írásbeli szerződésben foglalt valamely feltétellel ellenkező szóbeli megállapodásnak, hanem csak az okiratban ki nem tüntetett valamely szerződési feltétel kikötésének bizonyítása czéloztatik. (841/82. Dt. IV. 24.) 574. Lfi : A szerződő felek akaratnyilvánítását magában foglaló okiratnak, az egyidejűleg létrejött szóbeli megállapodás bizonyítását rendszerint, kizáró bizonyító ereje ama vélelmet megállapítható feltevésen alapul, h. az okirat a felek megállapodásainak fixirozását képezvén, az egyidejű s abban fel nem vett szóbeli megállapodás azért mellőztetett, mivel annak kötelező erőt tjdonitani nem akartak ; minth. azonban azt, h. a felek között szóbelileg kötött megállapodás a szóban levő okiratból jelen esetben szintén oly szándékkal hagyatott ki, sem az illető okirat kiállításának körülményeiből, sem a perbeli tényállás egyéb mozzanataiból vélelmet megállapító biztonsággal nem következtethető, ily irányú vélelem hiányában pedig az okirattal egyidejűleg kötött szóbeli megállapodástól a kötelező erő mvontnak nem tekinthető, ezeknél fogva az e -bíróság amaz eljárását, mely szerint a felp által felhozott szóbeli megállapodás bebizonyithatásának helyt adott, helyeselni kellett. (614,^1. Dt. r. f XXVIII. 231.)