Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

20 DOLOGI JOGOK. Tulajdon. szerződés felbontását kérelmezvén, azzal elutasittatik : e körülmény nem áll Jogczim vita- útjában annak, ha ugyanazon ingatlanra, az előbbi vevő rosszhiszemüsétása a tulaj- gére hivatkozva, tjdonjogának megitélése ir. indítson keresetet. (78. febr. donossal 12. 13681 77. Dt. r. f. XXII. 142.) szemben. — A 44. Bp. tábla; Az osztr. polg. trkv. 440. §-a esetében, az ellenfél rosszhiszemű- iniszta jogczimeiről való tudomás magában véve még nem elegendő a rosszseb kérdése, liiszemüség megállapításra. (30745/84. Dt. XIII. 313.) 45—40. Bp. tábla: Felp.-eket keresetükkel elutasítja, ellenben az alp. viszonkeresetének abban az értelemben helyt ad, a h.-i 191. sz. tjkvben felvett ingtl.-ra vonatkozólag a tjogot néhai Pr. Mihály örökhagyó javára megítélt és ennek folytán flp.-eket annak tűrésére kötelezi, miszerint a fentebb mjelölt ingtl.-ra a tjdonjog adásvétel czimén néhai Pr. Mihály örökhagyó javára bekebeleztessék. Ind.: Jóllehet, hogy felp.-eket, mint a peressé' vált ingtl.-nak tkvi tjdonosait megilletné ennek az ingtl.-nak birtoka is, még sem lehetett helyt adni a felp.-i keresetnek mert a felp.-ek maguk sem tagadták azt a körülményt, h. az alp. jogelődje, utóbb pedig az alp. már 16 éve háboritlanul birtokolják az ingatl.-t, másrészt nem is állították a felp.-ek, h. az alp.-nek jogelőde néhai Pr. Mihály a felp. jogelődének, t. i. Pr. Jakabnak beleegyezése vagy tilalma ellenére szerezte volna meg az ingtl.-nak birtokát, sőt az alp. a perben kihallgatott J. János tanú vallomásával azt bizonyította, h. a felp.-eknek jogelőde néhai Pr. Jakab maga is kinyilatkoztatta, miszerint a szóban lévő ingtl-t az alp.-ek jogelődének eladta. Tek. arra a körülményre, h. Pr. Jakab az e.-rendü alp.-nek atya, m.-rendü felp.-nek pedig apósa volt, a szoros családi viszonynak figyelembevételével ki van zárva annak lehetősége, hogy felp.-ek nem birtak volna tudomással arról, miszerint néhai atyja vagy apósa a szóban levő ingatl.-t már az alp.-ek jogelődjének eladta. Rosszhiszemű volt tehát felp.-eknek az a ténye, a mikor ennek daczára az ingatl.-t Pr. Jakabtól megvásárolták. Minth. pedig a tkv. mint közhitclességü nyilvánkönyv a rosszhiszeműen szerzett jogok védelméül nem szolgálhat, felp.-ek a tkvi jogukra sikerrel nem hivatkozhatnak, miért is az e.-bírósági ítélet mváltoztatásával keresetükkel elutasitandók voltak. (89. okt. 9. 9079.) — Curia: Hhagyja. Ind.; Sz. János, Sz. Mihály és A. Sándor tanuknak e tekintetben egybehangzó vallomása szerint a felp.-ek és Pr. Jakab közt, a h.-i 191. sz. tkjkvben felvett ingtl.-ok helyrajzi számáról szó sem volt, sőt a szerződőst készítő A. Sándor tanúvallomása szerint ő abba hr. számokat nem a feleknek bemondása vagy mjelölése folytán, hanem csakis a tjkvből irta. Ezekből, valamint Sz. János azon vallomásából, mely szerint „azt mondta Pr. Jakab, h. az egész akkori birtokát adja el felp.-eknek", okszerűen következtethető, h. miután a kereseti szőlő a m.-biróság ítéletében kifejtettek és Sz. János tanúnak azon vallomása szerint, mely szerint azóta, mióta hallomása szerint azt Pr. Mihály megvette, folytonosan ezt használta, előbb már a most nevezett Pr. Mihálynak eladva volt: az a felp.-ek és Pr. Jakab közötti eladásnak tárgyát sem képezte. A kereseti szőlő tdona tehát nem a felp.-ek, hanem Pr. Mihály örökhagyónak. (90. ápr. 1. 9868. Dt. XXVI. 41.) — Azonos határozat oly esetben, midőn ajándékozás döntetett meg a rosszhiszemű szerző ellenében, Curia: 89. feb. 8. 6593/88. (Dt. XXII. 236.) 47. Curia: Habár felp. mint korlátlan tkvi tjdonos, rendszerint jogosítva van a tdonaként kitüntetett ingtl. birtoklását is mint a tjdonjog folgo-