Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
262 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Utóöröklés. öröklési jog nem az örökhagyó halála idejében, hanem az örökös halálával Hitbizományi nyilván meg, az utóöröklesi jog azokra az utóörökösökre nézve, kik áz örököst helyettesítés, tul nem élték, meg nem nyilt, s ekként azon utóörökösök öröklési igénye, tek., hogy az öröklés hatálya csakis az öröklés megnyíltával kezdődik, élenyészdf: és mert ebből folyólag-, a tul nem élő utóörökösökre nézve nem nyilt öröklési jog átöröklés tárgyát nem képezhetvén, azok örökösei a hagyatékhoz igényt egyáltalában nem formálhatnak s az örökhagyó egész hagyatékában az öröklésre az örököst (Ghillányi Amáliát) egyedül túlélő utójjrökös, vagyis fp. van hivatva. Ezek alapján a kereset főtárgyára vonatkozóan az e.-biróság Ítéletét mváltoztatni s a nevezett örökhagyó eg'ész hagyatékára a kizárólagos örökösödési jogot fp. részére megítélni kellett. . . . (1383/91.) — Guria: A m.-bíróság ítélete nem neheztelt abban a részében, mely szerint fp., azzal a kereseti kérelmével, a. az utóörökösök fp.-sége alatt özvegy Szentandrássy Lajosné Ghillányi Amália, iü. énnek örököse Uhlarik Mátyás ellen, a hagyatéki vagyon másik haszonfel< rérészének kiadatása iránt folyamatba tett per keresztülvitelére egyei I ül jogosítottnak kimondassék elutasittatott, érintetlenül; abban a részben, pedig, mely szerint hatodrendü alp. a vértagadás és perpatvarkodás büntetésére és két százalék kamatkülömbözet megtérítésére irányzott viszonkeresetével elutasittatott s a perköltség kölcsönösen mszüntettetett, hhagyatik; egyéb részében azonban meg'változtatik s a per főtárgyára vonatkozó rendelkezésében az e.-biróság ítélete hhagyatik. Ind. ; Az 1848. aug. 30-án elhalt Laczkó József után maradt örökség'et, az alapon követeli fp, kizárólag a maga részére, h. a nevezett örökhagyó végrendeletében örökösinek kinevezett özv. Laczkó Józsefné később Szentandrássy Lajosné, Ghillányi Amáliát, az ez ellen folytatott örökösödési perben utóörökösökül elismertek közül egyedül ő élvén tul, az öröklési jog, mely átöröklés tárgyát nem képzheti, egyedül az ő számára nyilt meg. Nevezett Laczkó József örökhagyó bíróilag érvényesnek elismert végrendeletének 1-ső és 5-ik pontja szerint nejét Ghillányi Amáliát azzal a feltétellel rendelte örökösének, hogy ennek elhalálozása után egész vagyonában Laczkó Mihály, Laczkó Alajos és Laczkó János egymásközt egyenlő arányban örökösödjenek. E végrendelet emiitett tartalmából kétségtelen mint ez, már az özv. Laczkó Józsefné Ghillányi Amállia ellen lefolytatott örökösödési perben is kimodatott, hogy abban hitbizományi helyesités (substitutio fideicommissaria) foglaltatik, Ghillányi Amália lévén az előörökös (institutus) Laczkó Mihály, Laczkó Alajos, és Laczkó János pedig az utóörökösök (substituti). Laczkó Alajos 1837-dik évben és Laczkó János 1839dik évben s igy mindketten az örökhagyó előtt elhalván, a Laczkó Alajos jogán álló fp.-nek utóöröklési joga átöröklésen alapszik. Midőn tehát ő, a maga részére átöröklött jog alapján kiván utóöröklési jogot érvényesít, ugyanazt, t. i. az utóöröklési jog átörökölhctését, a többi utóörökös jogutódjától sem tagadhatja meg, semmit sem változtatván ezen az a körülmény, h. az ő utóöröklési joga a Ghillányi Amália ellen lefolytatott örökösödési perben már megállapitatott: mert az emiitett perben csakis az utóörökösöknek az előörökösökhöz való és nem egyszersmind az előbbieknek egymásközötti viszonya is rendeztetett; minélfogva ugy az e perben, mint az ezt követett perenkivüli ill. végrehajtási eljárásban tett birói intézkedéseknek, az utóörökösök közötti viszony rendezésénél kötelező
