Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

258 ÖRÖKKÉSI JOG És ELJÁRÁS. Utóöröklés. a. végrendelet tartama ér b) fp.-nek ezen végrendelet alapján hekövetkeHitbizományi zett saját cselekményei által. Ugyanis: Ad. á) Az E., F., G. a birói itőhelyettesitcs. letek, id. Laczkó József által 1831. évben tett D) a, végrendeletet az annak keltekor fennállott magyar törvények szerint, jogérvényesnak kimondották ; és így a végrendelkező ebben nyilvánuló akarata az lévén hogy az összes vagyona haszonélvezetül neje szül. Ghillányi Amáliának hagyatván, annak halála után ifj. Laczkó Ferenez után maradt három fia: Laczkó Mihály, Alajos és János az egész vagyonát egyenlő háromrészben öröklik (3. p.) és különösen a 4. pontban kiemeltetik, h. ha még a nevezett neje előbb is halna meg mint ő — a végrendelkező még az esetben is, a nevezett testvéreinek életben leendett unokái egyenlőrészben örököljenek egész vagyonában; továbbá kötelezi a nejét, miszerint vagyonában haszonélvezete idején évenk-int 80 frt p. p. segélypénzt, különkülön mindhárom nevezett unokának fizetni köteles leend. A végrendelet ezen világos intézkedéseiből kiderül, miszerint a végrendelkező nejét csakis haszonélvezeti örökösnek rendelte és csak annyiban örökösnek, a mennyiben törvényes özvegyi jogon tul — férjhez menetele esetére is — mig él, haszonélvezetre feljogosítja. A mi hagyaték tulajdonjogát illeti, ezt határozottan— nemnejének, de nevezett unokáinak hagyta, még pedig azon esetre is, ha nejét túlélné —és ezzel fejezte ki a végrendelkező azon félre nem ismerhető akarat, h. az őt túlélő unokák örökösödési jogaik az ő halálával már megnyíljanak és ha neje túlélné, akkor ezen öröklés átvétele részükre, a neje haláláig csak felfüggesztessék. Hogy végrendelkezőt a végrendelet tételénél ugyancsak ezen akarat vezérelte, miszerint minden unokaöescse végrendelet alapján és azok utódaik dejure vagyonában örököljenek egyenlő 3 ágbani arányban, kétségtelen kitűnik onnan is, h. János és Alajos, ez utóbbi még 1837-ben elhalván, utána még 11 évig éli a végrendelkező és ez alatt mégsem intézkedett netáni codieilussal a megürüli egyharmadrésszel a többi élő két unoka javára, hanem előbbi végrendeleti akaratához képest érintetlenül hagyta a mhalt Alajos, illelve később 1839-ben elhalt János unoka utóda részére, a törvényes örökösödési jogot. Kétségtelen ezek szerint, miszerint ezen végrendeletben, a hagyatéki vagyon tulajdonjogára nézve örökös helyettesítéséről szó nem lehet, mert a végrendelkező unokái részére az öröklési jog nem a haszonélvező Laczkó szül. Ghillányi Amália, de végrendelkező idősb Laczkó József halálával nyill meg: áll pedig az annál is inkább, mert a végrendelkező özvegye már törvény alapján — özvegyi jogánál fogva haszonélvezte volna a hagyatékot — még pedig esetleges özvegysége esetére, életfogytáig, végrendelet nélkül is, és ez esetben törvényes örökösödés folytán az alp.-ek szintén :! áganként, de jure örököltek volna és igy nem feltételezhető a különben is törvénytudó végrendelkezőről, miszerint végrendelete által akarta A-olna unokaöcscsei egyike vagy másikának az utódait törvényes örökrészétől megfosztani, mert a végrendelet azon 4. pontbani kitétele: iidem qui superstites fuerint ex fratre, nepotes mei, általános értelemben veendő, a mennyiben ..nepotes" szóval dédunokák is ki fejeztetnek és ezen kifejezés ily értelmezésével a fetp.-nő is, mint végrendelkező tényleg dédunokája érvényesül. De ha ez esetben hitbizományi helyettesítésről is lehetni' szó, kétségtelen a végrendelkező azon végrendeleti akarata, h. az ez értelembeni dtóörökösök jogutódát is akarta vagyonában még azon esetre