Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

248 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti indokolták. A tanuk vallomásait és a szakértők véleményét tehát nem lehet Öröklés. olyan döntő bizonyítéknak elfogadni, melynek alapján az 1883. ápr. 17-én Végrendelke- alkotott és az épehnéjüség minden atributumát magán viselő végrendeletet zési képesség, végrendelkezési képesség hiánya miatt érvénytelennek kimondani lehetne. Báró R. József most emiitett végrendeletében vagyonáról egészen másképpen rendelkezvén, mint a h. 1879. szept. 15. kelt végrendeletében intézkedett, ezen utóbbi végrendelet az 1883. ápr. 17. kelt végrendelet érvényessége folytán hatálytalanná vált. Az 1883. ápr. 17. kelt végrendelet értelmében felp.-t a hagyatékból semmi sem illeti, az ellenirathoz 1. sz. a. csatolt egyezségben pedig, melyhez felp. különben sem járult hozzá, alp.-ek a szabadkai ingatlanok vételárának feleslegéről nem felp., hanem az örökhagyó oldalrokonai javára mondtak le, s minth. az örökhagyó oldalrokonai az apai és anyai ágról származó oldalrokonokból állanak és az örökhagyóval közelebbi vérségi összeköttetésben levő oldalrokonok a távolabbi vérségi összeköttetésben levő oldalrokonokat az öröklésből kizárják azt a kérdést, h. a szabadkai ingatlanok vételárának feleslegéből felp.-t illeti-e valami rész és mennyi? csak az összes apai és anyai oldalrokonok mhallgatásával lehet eldönteni, felp. azonban az anyai ágról származó oldalrokonokat perbe nem idézte, sőt meg sem nevezte. Felp. részére tehát a vételár feleslegnek bármely részét is megitélni nem lehet. (93. febr. 9. és 10. 12375/92.) Végrendeleti 384. Debreczeni ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság ítélete indokai alapöröklésre való ján s a per főtárgyára vonatkozó részében főleg azért volt hhagyandó, mert képesség, törvényeink szelleméből világossn következtethető, h. az, ki az örökhagyó ellen gyilkosságot követett el, a mgyilkolt itta ni örökségből mint érdemetlen ki van zárva, a mennyiben pedig a törvényes örököstől ily esetben a törvény által biztosított öröklési jog is megvonható, még inkább indokoltnak mutatkozik az, h: ha az a szernél// követ cl gyilkosságot az örökhagyó ellen, a ki von vérségi összeköttetés és abból folyó törvényes öröklési jog alapján, hanem csak az örökhagyó által alkotott végrendelet alapján van hivatva a hagyatékból mint örökös vagy mint hagyományos részesülni, az örökhagyó által neki szánt előnytől a törvényes örökösök fellépése folytán mfosztható legyen, továbbá mert a végrendelet részbeli hatálytalansága éppen az alp. kiskorú gyermekei mint törvényes öröklésre is hivatott örökösök javára szolgálván, az alp. által elkövetett bűntettnek természetes és jogszerű következményei által az adott esetben kizárólag csak az alp. sujtatik. (92. máj. 5. 197.) Curia: Hhagyja, (93. máj. 17. 9739. Ü. L. 93. 23.) Az 1816: 385. Curia: A másodbíróság ítélete az 1888. szept. 30-án kell végXVI. t.-cz. rendeletre nézve hhagyatik; az 1888. évi szept. 15-én kelt végrendeletre alapján alko-nézve ellenben mindkét alsóbiróság ítélete mváltoztatik s az ezen utóbb tott végrende- emiitett végrendelet érvénytelennek kimondatik. Ind.: A végrendelkező letek alaki kel- által sajátkezüleg aláirt Írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az 1876. lékei. évi XVI. t.-cz. 5. §-a" értelmében az szükséges, h. a tanuk a végrendeleten bizonyítsák, h. a végrendelkező az ő együttes jelenlétükben kijelentette, h. az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, ós azt előttük aláirta, vagy általa önkezűleg aláírtnak elismerte; azt azonban, h. ezeknek mtörténtét a tanuk külön záradékban bizonyítsák, a most hivatolt törvény nem rendeli. Az 1888. évi szept. 30-án kelt végrendelet utolsó pontjában benfoglaltatik. hí. a végrendelkező a tanuk jelenlétében ezen okiratot az ő végrendeletének kijelentette és aláirta; a tanuk pétiig az ezen tények mtörténtét is magá-