Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
ÖRÖKIJÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 243 e.-biróság Ítéletéi abban a részében is, mely szerint a szóban, forgó végren- Az örökbefodelet érvénytelennek kimondatott azúrt, mert általános jogi elv, hogy ha agadott gyertörvény Valamely jogügylet létesítésére nézve bizonyos alakszerűségeket páran- mek öröklése. csolólag szab elő, az a jogügylet érvényesen csupán a meghatározott alakban jöhet létre. Az 1876 : XVI. t.-cz. czimo szerint is a vég-rendeletek stb. alaki kellékeiről intézkedik, az abban mhatározott alaki kellékek tebát olyanokul tekintendők, melyeknek mellőzésével végrendelet érvényesen nem alkotható. E \.-ez. 8. §-a azt rendeli, h. a több ivből álló végrendelet zsinórral összefűzendő és abban az esetben, ha a végrendelkezésnél e törvény szerint tanuk alkalmazandók, a zsinór két vége a végrendelkező és legalább is egy tann által pecséttel megerősítendő. A peres felek egyértelműen elismerik, hogy a szóban forgó végrendeletet egész terjedelmében az örökhagyó irta és sajátkezű aláírásával ellátta, ilyen esetben az idézett t.-cz. 1. §-ának a) pontja szerint két tanú alkalmazandó és mivel a végrendelet két ivből áll, az összefüggő zsinór végei a fennebb idézett törvényszakasz értelmében a végrendelkező egy tanú által pecséttel megerősítendők voltak volna. Minth. azonban a szóban forgó végrendelet iveit összefűző zsinór két végét csupán egy pecsét fogja össze és erősiti a végrendelethez, ebben az alakban pedig az az idézett t.-cz. 8. §-ában mhatározott kellékkel ellátottnak nem tekinthető, ennélfogva azt, habár a tanuk bizonylatát tartalmazó záradék e t.-czikk 5. §-ának mfelel is, érvénytelennek kellett kimondani. A végrendelet érvénytelenségének kimondása következtében az örökhagyó végrendelet nélkül elhaltnak lévén tekintendő, miután a beszerzett hagyatéki iratok tanúsága szerint természetes és törvényes leszármazol nem maradtak hagyatékban, az öröklésre egyedül a D) szerint örökbefogadott leánya, e perbeni fp. van hivatva, akinek ennélfogva örökösödési joga megállapítandó, s alp.-ek kötelezendők voltak, h. az egész hagyatéknak az ő részére leendő átadását eltűrjék. — Guria: A táblának ítélete hhagyandó volt annál inkább, mert az örökbefogadott gyermektől ama jog, h. az örökbefogadott szülök által alkotott végrendeletet, ha azt magára nézve sérelfnesnek tartja, rátámadhassa, meg nem ' tagadható, amennyiben törvényeink szelleme és a törvényes gyakorlat szerint az örökbefogadott gyermek, az örökbefogadó szülök irányában ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel bír, mint a törvénye* házasságból származóit gyermek, az pedig, hogy fp. örökhagyónak-fogadott gyermeke, a m.-biróság helyes indokai szerint kérdés tárgyát annál kevésbé képezheti, mert alp.-ek viszónválaszuk ti. lapján maguk is beismerték, hogy az örökbéfogadás in optimá forma jött létre s az ellen csak azon okból tettek kifogást, mert fp. mint örökhagyónak házasságon kivül született természetes gyermeke örökbe fogadható nem volt; mert továbbá a végrendelet külkellékeirc nézve kétségtelenül áll, h. ha a tv, által mszabott kellékek vagy azok közül csak egy is hiányzik az érvénytelennek tartandó, mivel csak az összes alaki kellékek mtartásával készült okmány képez végrendeletet, miből folyik, h. az előirt kellékek egymástól sem élnem választhatók, sem egymás köztnem osztályozhatók és egynek hiánya is elégséges a végrendelet érvénytelenségére. Az 1876 : XVI. t.-cz. 8. §. pedig világosan előírja, h. több ivből álló végrendelet összefűzendő a zsinór két vége végrendelkező és legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő, ezen egyik kellék azonban örökhagyó végrendeletén hiányzik. Es itt nem lehetett figyelembe venni, hogy a végrendeletet örökhagyó sajátkezűleg irta, mert a 8..§. a saját és idegen kézzel irt végrendeIÜ*
