Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 233 3itási végrehajtást Azonban az idézett törvényszakasz értelmében ős A hagyaték, alapján az a szerinti biztosítási intézkedés csak a hagyatékhoz tartozó s A hagyaték természetben meg is levő dolgok meg és fentartásán tul nem terjedhetvén, a biztosítása, hagyatékhoz nem tartozó dolgokra nézve a hagyatéki bíróság hagyatéki utón biztosítási intézkedések tételére, nevezetesen biztosítási végrehajtás elrendelésére nem hivatott, s abbeli igények csak a törvény rendes utján érvényesíthetők. A kir. járásbíróság, mint hagyatéki bíróság mint ugy akkor midőn a már elrendelt s foganatosítani meg is kísérlett zárlat után jelentkező érdekelt kérelmére a biztosítási végrehajtást Sz. K. örökös magányágyonára elrendelte, hatáskörét túllépte, nyilván szabálytalanul járt el. Miért is neheztelt végzése az 1881 : LIX. t.-cz. 58. §-a alapján msemmitendő; annak minden következménye hatályon kívül helyezendő s kérelmével elutasítandó volt. (92. márcz. 16. 11.) 368. Curia: Öröklési rendszerünk nyugvó hagyatékot nem ismer- A hagyaték vén, állandó joggyakorlatunk szerint, az örökség az erre hivatott örököst, képviselete, minden birói közbenjárás nélkül, a törvénynél fogva (ipso jure) illeti meg ; miből következik, h. az örökösödési eljárás meg nem indítása sem az örökség birtokba vételének, sem a sértett öröklési igények érvényesítésének akadályul nem, szolgál. De nem képez akadályt a per érdemben mbirálására az sem, h. valamennyi örökös perbe vonva nincs : mert K. Mihály után megnyílt örökségre a keresethez A) alatt mellékelt családi értesítő szerint perben áUó feleken kivült csakis V. Anna van örökösként érdekelve, most nevezett azonban tanuként kihallgatása alkalmával magát öröklési igényeire kielégíttetnek nyilvánította, mi által az öröksége mszünvén érdekelt lenni, perben állása felesleges lenne. (1893. május 2. 5673/92. P. XXVI. 21.) 369. Curia: Felp. az ő állítása szerint M. R. V. örökhagyó által neki szánt hagyomány iránti keresetét annak hagyatéka ellen vég'rendeleti végrehajtója képviseletében intézte, minthogy azonban a végrendeleti végrehajtó, ha ebbeli mbizatását elfogadta, köteles ugyan az örökhagyó rendelkezései teljesíteni, de a hagyaték jogi képviseletére jogosítva nincs, sőt a mennyiben az említett örökhagyó hagyatékához az örökösödési nyilatkozat már a kereset beadása előtt Kitétetett, hagyatéka képviseletére csupán a nyilatkozott örökös van jogosítva, felp. pedig annak hagyatékát nem ez utóbbi s így nem törvényes képviselője képviseletében vonta j)erbe, mindkét alsóbiróság* ítéletét az előző eljárással együtt a fent idézett törvény szakasza alapján hivatalból msemmisiteni s a kereset visszaadását elrendelni kellett. (1893. febr. 24. 5389/92.) 370 Curia: Rokonok részére való vételre forditojtt kiadás a hagya- Hagyatékiterték terhére csak akkor számitható fel, ha a kiadás az összes örökösök hek. beleegyezésével tétetett. (92. aug. 30. 319.) 371 Lfi. : Az örökösök a hagy. teher után tudtuk és hibájuk nélkül felszaporodott kamat fizetésére nem kötelezhetők. (81. jan. 17. 9764/80. Dt. r. f. XXVII. 103.)