Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

210 CSALÁDI JOG. A különválva tozása iránt előterjesztett kérelmével nem a helytelen perczim miatt, hanem élő nő tartása, a peres feleknek az ama per folyama alatt kitüntetett vagyoni viszonyaira A tartásdíj való tekintettel utasíttatott el. Az e.-biróság Ítélete annyiban, amennyiben módosítása a a tvsz. a fp.-t a tartásdíj-kötelezettség teljes mszüntetésére irányzott kérelfelek vagyoni mével elutasította, azért volt hhagyandó, mert az alp.-re nézve a saját hitviszonyainak elvei szerint a házassági kötelék közte és fp. között mindez ideig fennáll, változásához az alp. jogait pedig magában véve az a körülmény nem érintheti, h. fp. más képest. vallásra térvén át, reá nézve a házassági kötelék egyoldalúan felbontatott és ennek folytán uj házasságra léphetett. Ellenben a tartásdíj mennyiségére nézve az ítéletet mváltoztatni s kimondani kellett, h. felp. részéről a már többször hivatkozott III. fokú egyházi bíróság ítélete alapján fizetendő tartásdíj évenként 350 frtnál magasabb összegre nem terjedhet, ill. az alperes ennél többet nem követelhet, mert a per adatai szerint, az alp. időközben örökösödés utján 7000 frt törzsértéket mhaladó és 400 frtot jövedelmező vagyonhoz jutott, a fp. pedig hivatala után járó fizetésén kívül egyéb jövedelemmel nem rendelkezik és mert a nő abban az esetben, ha férjétől tényleg különválva él és férjhezmenetele alkalmával elfoglalt állásának mfelelő vagyoni helyzete biztosítva van, azt nem követelheti, h. a férj jövedelmének ama többletéből is részesüljön, mely többlet szerzése s ill. a mfelelő állás elnyerése idején közte és férje között sem a személyes, sem a vagyoni viszonyaikra nézve érdekközösség fenn nem állott és a férj saját hitelvei szerint jogosultan uj családot alapított és ebből kifolyólag őt mint családfőt fokozott uj kötelesség is terheli. — Curia: Felp. keresetét nemcsak a tartási kötelezettség mszüntetésére, hanem m.-sorban arra is irányozta s keresetében azt is kérte, h. az előbbi perek befejezte után előállott viszonyok következtében az eddigi tartásdij leszállittassék, ill. bizonyos mhatározott összegre korlátoztassék s miután felp. ez külön keresettel is érvényesíthette, alp.-nek a perújításra alapított kifogása már ez okból sem volt birói figyelembe vehető. A tábla ítélete tehát, amenynyiben fp. kereseti joga megállapittatott, hhagyandó volt, valamint a részben is, amely szerint kimondatott, h. az évi tartásdij bizonyos meghatározott összegre korlátoztassék és pedig ez utóbbira nézve a tábla által ide vonatkozólag felhozott indokokból. A tábla által mhatározott évi tartásdij azonban leszállitandónak találtatott, stb. (91. áp. 8. 9887/90. Dt. XXX. 114.) 323. Curia: A per adataiból kétségtelen, h. e.-rendű alp.-nek gyermekei többé már gondozás alatt nincsenek, sőt azok mindenike időközben már nagykorúságát elérte és igy a fp.-nek e részben való fizetési kötelezettsége az idézett curiai Ítélet mhozatala után bekövetkezett tény folytán megszűnt: ennélfogva a kérdésben forgó 400 írtból még fenmaradt évi 200 frtra nézve alp.-éknek vhtási jogát az 1881: LX. t.-cz 30. §. a) pontja alapján mszüntetni kellett. (91. szept. 4. 4423)