Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELM] JOG. vevési szerződés T-ik pontja szerint V. J. és neje vevőknél visszamaradt Adásvevésl 14,000 frt vételári részletből néhai M. A.-t illető jutalékra vezetendő végre- szerződés, hajtás terhe mellett e.-r. alj), örököseivel egyetemlegesen, továbbá a most Személyes nevezetteken mint néhai M. A. és neje Sz. A. alp.-ek örököseit 86 frt 75 jogú győgykr. illetéknek fp. részére az első birói Ítéletben, valamint fentebb jelzett szertár elhagyatéki vagyonra vezetendő végrehajtás terhe mellett leendő mfizetésében addsa.Tévede's szintén egyetemlegesen elmarasztalja, végre a perköltségre nézve az első a vételnél. biróság Ítéletét szintén mváltoztatja és M. A. és neje örököseit a fent kimutatott hagyatéki vagyon erejéig 200 frt perköltségnek fp. részére leendő megfizetésére kötelezi. Ind.: A keresethez B) a. csatolt adásvevési szerződés szerint fp. reáljogu gyógyszertárt vett, M. J. e.-rendü alp. azonban nem reáljogú, hanem személyes jogú gyógyszertárt adott'el, a mennyiben az adásvétel tárgyát képező gyógyszertárt a B. G. alatti mellékletek szerint a fennállott helytartó tanács illetve a belügyminiszter saját törvényes hatáskörében reáljogunak el nem ismerte, hanem azt személyes üzleti jogúnak mondotta ki. Ebből önként következik, h. a jogügylet érvényességének alapföltételei, jeles id a jogügyletben resztvevő személyek akarategysége s a jogügylet betöltésének lehetősége teljesen hiányzanak, de sőt fp.-re nézve még a jogügylet tárgyának jogi minősége tekintetében tévedés is forog fenn, mig ellenben az eladó a gyógyszertár személyes jogú minőségéről tudomással birt, a mennyiben a jogügylet kötése előtt a gyógyszertárnak reáljogu kimondása és elismerése iránt az illetékes hatósághoz folyamodott, kérelmének azonban hely nem adatott. Nem lehet tehát kétséges az, h. az ekként létrejött B) alatti adásvevési szerződés érvényesen nem keletkezhetett, minek további folyamánya az. h. a kölcsönös szolgáltatások mtéritésével a szerződés előtti állapot viszszaállittassék. De azonfelül a mtévesztett fp.-nek a teljes elégtétel is megadassék. De a per adataival megállapított tény, h. fp. a B) alatti szerződés alapján átvette a gyógyszertárt, az ahhoz tartozó felszerelés- s gyógyszereket, viszont M. J. eladó megkapta a kialkudott 13,800 frt vételárt. Fp. azonban a gyógyszertárt vissza nem adhatja azért, mert az a fentiek szerint nem szabad rendelkezés alá tartozó reáljogu, hanem személyes üzleti jogú lévén, a közigazgatási hatóság által az 1876. évi 14. t.-cz. alapján a B) alatti melléklet szerint nyilvános pályázat utján M. M.-nak adományoztatott, a felszerelések és gyógyszerek visszaadására pedig fp. azért nem kötelezhető, mivel alp.-ek, bár erre nekik a 407/86. sz. végzés folytán kellő mód nyújtatott, a felszerelések és gyógyszerek miségét és mennyiségét s értékét nem igazolták, nem vehetők figyelembe e részeken különösen Sz. J., H. J. és B. Gy. tanuk vallomásai, mivel e tanuk egyáltalában nem szolgáltatnak határozott adatokat arra nézve, h. fp. miféle felszerelést, gyógyszereket és mily értékben vett át, már pedig fp. csak azokat a tárgyakat illetve azoknak a tárgyaknak értékét tartozik visszaszolgáltatni, melyek a szerződés folytán kezére jutottak. Ellenben alp.-ek által beismert tény, h. M. A. a 13,800 frt vételárt felvette, ez tehát fp.-nek a szerződés érvénytelenségének birói kimondása folytán hiánytalanul mtéritendő, s neki egyszersmind teljes elégtétel adandó. Az R) alatti szerződés érvénytelenségének s a lefizetett vételár visszaköveteléséhez és teljes elégtételhez való jogosultságának megállapítása után előtérbe lép annak a további kérdésnek elbírálása, h. vájjon e kötelezettség csupán M. A. avagy nejét Sz. A.-t is terhelte-e? E kötelezettség M. A.»ra nézve kétségen felül áll, mivel ő a közvetlen szerződő fél és