Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI JOG. 103 volt. Ezért tehát semmiért kapott volna felp. még 50,000 frtot? Ezt az ért- Óvadék hetetlen dolgot csak ugy lehet megérteni, h. felp. a szerződést szegő Óvadék viszT.-nek üzlettársa volt. Ezért is kivánta, h. a szerződést T. & Comp-pal köt- szaadására tesék meg. Minth. pedig ugy a 24-/. szerint T. lett mbizva és felhatalmazva vonatkozó köarra, miszerint minden, az alp.-i részvénytársaság tjdonát képező vasút telezettség elüzembevétele iránti jogügyletet T. kössön meg, valamint az alp.-hez intézett vállalása. levelekben is azt nyilvánította ki felp., h. az üzembevételi szerződés T.-el köttessék meg; T. pedig a 7*/. alattiban kifejezett aggodalmai daczára a magas kormány által jóváhagyott szerződést aláirta, T.-nek ez a ténye által felp. mint kétségtelen üzlettársa kötelezve lett, ennélfogva őt, miután T. a szerződési feltételeknek eleget nem tett, keresetével elutasítani kellett, (1890. máj. 31. 4080.) Szegedi tábla: Elhagyja. Ind.: Felp. kereseti előadása szerint a kereset tárgyát képező 50,000 frt aranyjáradékot az A'/, a. mellékeltés 1888. jun. 19. kelt levele kapcsán az érintett levélben foglalt feltételek mellett küldötte alp. részvénytársasághoz óvadékul és maga azt állítja, h. a levélben kikötött azon feltételtől, mely szerint az üzembevételi szerződés folytán vállalkozónak fizetendő összegért Torontálmegye közönsége a jótállást elvállalja, később a D a. 1888. aug. 3. kelt levele szerint maga elállott. Állítja egyszersmind azt is, h. alp. mbizottaival Berlinben folytatott tárgyalás alkalmával olyan feltétel mellett volt hajlandó az 50,000 frt aranyjáradékot biztosítékul átengedni, ha a Ganz és társa czég alp. irányában a forgalmi eszközök költségmentes szállítását elvállalja. Ez az egyedüli feltétel volna tehát az, melyet fel]), kikötött. Felp. azt az állítását, h. az idézett feltételt a társidattal szemben fenntartani kivánta, a ?•/. alatt csatolt 1888. évi okt. 3. kelt levél alapján igazoltnak kellett ugyan tekinteni, mert az érintett levélben T. S. a végleges szerződéshez való hozzájárulását és a cautió fenntartását az emiitett fel tételtől tette függővé és T.-nek ezen levelét felp. mindenekben magáévá tette miből kétségtelen, h. a feltételt a maga részéről is fenntartotta, azonban az idézett levélnek tartalmából kitűnik az is, h. T. S. magát az óvadék felett való további rendelkezésre jogosítottnak tekintette és hogy e jogát felp. is elismerte. Tekintve most már azt, h. a viszonválaszhoz 24"/'. alatt egyszerű másolatban és 277. alatt hiteles alakban csatolt, 1888. jun. 2. kelt szerződés tanúsága szerint T. S. az alp.-sel kötendő üzembevételi szerződésre vonatkozólag felp.-sel társasági szerződést kötött, a mely szerződéssel az üzembevételi szerződés mkötésére T. S. jogosíttatott fel, az óvadék letételére pedig felp. lett kötelezve; tekintve, h. eme kötelezettsége folytán felp. az óvadékot az A. a. szerint le is tette, kétségtelen, h. felp. a jelzett szerződés folytán T. S.-nak a vállalatra nézve társa lett. Tekintve továbbá, hogy felp. a C. a., 1888. jul. 9. kelt levelében alp. társulatot arról értesítette, h. a szerződést T. S.-ral „T. & Comp" névre kösse meg és h. T. S. az ő utasításaival el van látva és felp. magának a szerződéshez való hozzájárulását fenn nem tartotta, ezzel T. S.-nak olyan mbizást adott, a mely mbizás folytán ez alp. társulattal nemcsak a szoros értelemben vett üzembevételi szerződés tekintetében, hanem az ennek kiegészítő részét tevő óvadéknak milyen feltételek mellett való letétele tekintetében is nemcsak maga irányában, hanem a felp.-re nézve is érvényes és kötelező szerződést köthetett. A 8. a. mellékelt és 1888. okt, 3. kelt üzembevételi szerződést felp. T. S.-nak 77. a. kelt levelére való hivatkozással irta ugyan alá s az is tény, h. utóbbi irat-