Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
KÖTELMI JOG tárgyazó viszony létezett, felp. pedig ez aduinkkal szemben azt, h. alj>. Naturális obliáltal tényleg létesítendő vételügylet közvetítésére bizatott meg, be nem bi- gatio. zonyitotta; mert ama körülmény, h. felp. a D. a. kötjegy szerint 2000 méter- KülömbÜzeti mázsa őszi búzát vett és ugyanilyen minőségű búzát E. szerint ismét eladott, ügyletek. arra nézve, h. a mbizás tényleges vételre szólott, bizonyítékul nem szolgálhat és mert felp. a 2-/. a. levélben arról értesítette alp.-t, h. a mbizásnak 1893. évi jun. hó 19-én már mfelelt, miből folyólag a D. alatti kötjegy szerint két nappal későbben kötött vételi ügylet a keresetben érintett jogviszonyra nem vonatkozhatván, az ide vonatkozólag kinált főeskü általi bizonyítás ez indokból és azért is helyesen mellőztetett, mivel a főeskü által igazolni kivánt körülményről alp. közvetlen tudomással nem bírhatván, az alp.-nek kinált főeskü különben sem lenne alkalmazható. Ily körülmények között, tek., h. a tőzsdei árkülönbözeti ügyletek a szerencseszerződések közé tartoznak, az ily szerződésekből eredő követelések per utján nem érvényesíthetők : felp.-t keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (84. márcz. 28. 1108.) — Curia: Hhagyja. Ind.: A jelen esetben nem forog fenn oly követelés, mely árkülönbözeti (Differenz) ügyletből származnék; mert a per adatai szerint nem volt a megállapodás a felek közt, h. egymással vételi ügyleteket kössenek, hanem az, h. felp., mint alp. mbizottja másokkal ily ügyleteket ennek számlájára kössön; felp. tehát nem mint eladó vételári különbözetet, hanem érvényesíteni törekszik a közte és alp. közt fennálló bizományi viszonyból származtatott követeléseit. De ettől eltekintve, különbözeti (Differenz) ügyletről csak akkor lehet szó, ha a felek elére abban egyeztek meg. It. sem a vevő, sem az eladó az árunak valóságos szolgáltatását köretelni jogosítva ne legyen; a mennyiben tehát e vétel színlegesen kötöttnek mutatkozik, ily megállapodást bizonyítani az azt állitóalp.-en állott, a ki azonban e bizonyítási kötelességének eleget nem tett. Mindamellett hhagyandó volt a táblának elutasító ítélete annálfogva, mivel felp. követelését ama vételi ügyletekből származtatja, melyeket alp.-nek 1883. június 19-éről kelt távirata folytán állítólag közvetített és melyekről alp.-t 2'/. alatti, ugyancsak 1883. június 19-éről kelt levelében értesiti; minth. azonban alp. ez ügyletek létrejöttét tagadta, minth. a D. és C. a. kötjegyek, melyekre felp. hivatkozott, 1883. június hó 21. és 24-éről keltek, tehát nyilván amaz ügyletekre nem vonatkozhatnak és minth. a főesküvel való bizonyítás alkalmazható, mivel alp. tudomással nem bír és a körülmények nem olyanok, h. a perrendt. 235. §-ához képest felp.-nek lehetne az esküt odaítélni, a kereseti követelés bizonytalan marad. (85. febr. 5. 593/84. P. T- X. 3.) 170. Curia: A megbízó a bizományos ellenében nem érvényesítheti azon kifogást, h. a mbizása folytán eszközölt vétel nem valóságos szállítási, hanem csak árkülönbözeti ügylet volt. A bizományos a mbizónak utasításából járván el, ez utóbbinak a részére kötendő ügyletre vonatkozó szándékát kutatni nem tartozik, hanem csak arra van kötelezve, hogy az ügvletet a mbizás értelmében, ill. a K. T. 369. §-a rendelkezésének mfelelőleg létesítse. A K. T. 354. §-a csak adás-vevési viszonyokra alkalmazható s nem egyszersmind bizományi viszonyra is, és igy a bizományos nem köteles megbízóját eleve arról értesíteni, hogy kártérítést fog követelni. (87. jun. 24. 477. Dt.) Márkus. Felsőbirósági határoz itok I. kiad. IV. 7
