Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

ÖRÖKLÉSI JOG. 279 638. Curia: A D) alatt csatolt végrendelet tartalmánál fogva, másnak Végrendeleti mint a házasfelek közös végrendeletének nem tekinthető, mint ilyen által öröklés. pedig a túlélő házastárs B. István jogilag nem volt gátolva, h. saját vagyo- Közös végrennával attól eltéröleg intézkedjék. Ellenben a most nevezett örökhagyó már delet, arra nem volt jogosítva, h. első neje B. Sára vagyonával és a B) alatti közös végrendelettől eltérően vég intézkedj ék a mennyiben mégis az E) alatti végrendeletében ezt tenni szándékában volt. végintézkedése joghatálylyal nem birhat; mert h. a B) alatti végrendelet a túlélő házastársnak feltétlen öröklési jogot nem kivánt biztosítani, kétségtelen abból, h. fp.-eket összes vagyonukra utóörökösül rendelte; mert a végrendeletnek az az intézkedése, h. lia fp.-ek a gondviselést és ápolást nem teljesítenék, szabadságában áll a túlélő házastársnak a közös végrendeletben foglalttól eltérő intézkedést tenni, kétségtelenül fp.-ek utóöröklési jogára bontó feltételt foglal magában, csakb. ebből a B. Sára után bátrahagyott vagyontárgyak tekintetében alp, ül. jogelőde B. István jogot csak az esetben származtathatna, ha alp. a per során bebizonyitotta volna, h. fp.-ek az érintett feltételt mszegték, e tekintetben azonban alp. nemcsak h. elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott, de ázzál a beismerésével, h. fp.-ek A. Sára haláláig ezzel együtt laktak s azt ápolták, éppen az ellenkező elfogadására, t. i. a fenti feltétel teljesedésbe menésére szolgáltatott alapot. Ezek szerint fp.-eket a B. Sára-féle hagyaték, jogszerűen megilletvén, ezeket fp.éknek, ugyanezen ingtl.-oknak többi részét pedig az E) alatti végrendelet alapján alp.-éknek meg kellett Ítélni stb. (90. decz. 29. 3683. J. Sz. V. 558.) 639. Veszprémi tsz.: A végrendeletek kellékeiről szóló 1876 : XVT. t.-cz. a végrendeletek visszavonását ki nem zárja, sőt azt kifejezetten megengedi, amennyiben a tv.-nek 35. §-ában a végrendeletnek visszahúzását alaki kellékekhez köti. Sch. Ignácz és neje K. Fáni a dr. N. Vilmos kir. közjegyző előtt Komáromban 1881 jun. 28-án tett közös végrendeletüket nem nyilvánították visszavonhatlannak, vagyonuk örököseivé nem is egymást, hanem a kisk. Kr. és Fr. örökösöket és dr. K. Pál ügyvédet rendelték, kijelentvén, h. sem lemenő, sem felmenő ágon örököseik nincsenek. Sch. Ignácz neje halála után a végrendelet értelmében ennek hagyatékát örökségül jogszerüleg át nem vehette s a mellékelt hagyatéki iratok szerint mint örökséget tényleg sem vette át. Minth. ekként a jelzett közös végrendeletben a nevezett házastársak nem is egymást, nem is gyermekeiket rendelt örökösökül, a végrendelet nem is visszavonhatlanság kikötésével alkottatott, minth. Sch. Ignácz a végrend, szerint nem is örökös ; ennélfogva a közös végrendelet tételétől oly kötelezettségek, melyek neje halála után annak visszahuzását Sch. Ignáczra nézve anyagi jog szemjjouijából kizárnak, nem származtak. És minth. a visszahuzást Sch. Károly a kapuvári kir. közjegyző előtt, tehát alakilag érvényes okiratban tette, ekként a fenthivatkozott törvényszakaszban előirt alakiságnak eleget tett. a visszahuzást érvényes ténynek elfogadni s a körülirt közös végrendeletet Sch. Ignácz részéről érvénytelennek kimondani kellett. (90. máj. 17. 2973.) — Győri tábla: Hhagyja, azzal az értelmezéssel, h. a végrendeletet a fp.-sel szemben tekinti érvénytelennek. (91. jun. 16,430.) — Curia: Phagyja. i92. márcz. 8. 2543/91. J. Sz. VI. 53:».) 640. Curia: A végrendeletek azon esetben, amidőn általános örökös Végrendelet nincs nevezve, akként magyarázandók. h. az i'l tő örökös vagy hagyományos értelmezése