Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

ÖRÖKLÉSI JOG. 273 delkező személy lévén, segély és ápolásra szorult állapotban volt ; méltán vonható azon nagyobb mérvű méltatlanság tekintete alá, melyet a Hk. L rész 52. %-ának 1. pontja kitagadási okul felsorol, örökhagyó tehát jogosan tagadván ki fp.-eket, annak hagyatékából köteles rész czimén mit sem követelhetnek és pedig jelen esetben azért sem, mert örökhagyó eltartásának és ápolásának kötelezettsége fp.-eket mint leszármazókat terhelvén, alp. mint jelenleg erre nem kötelezett oldalrokont a hagyaték és ill. az örökösök irányában különben is megilleti az a jog, h. az öröhagyó által is a dijazandónak elismert tartási, ápolási és gondozási költségét követelhesse; e tekintetben pedig, ha a hagyaték vitatott értéke fp.-ek előadásához képest 261 frt 18 krban fogadtatnék is el, a per adataihoz és ahhoz képest, hogy örökhagyó e czimen végrendeletében 500 frtot állapit meg, alp. tartási s egyéb költségei czimén emelhető igényére nézve a hagyaték értékével túlságosan díjazottnak nem tekinthető stb. (91. szept. 29. 423. J. Sz. V. 468.) 631. Győri tábla : A 3 /. alatt csatolt Ítéletekkel igazolva van, hogy Jp. B. Mihály az atyja, B. Lászlón elkövetett testi sértés miatt büntető uton elmarasztaltatott. Az A) alatt csatolt szerződésből pedig kitűnik, h. néhai B. László vagyonát a fia részéről történt mbántás után ruházta át unokájára B. Andrásra. Minth. a szülő a személye ellen gyermeke által elkövetett testi sértés miatt, a Hármas könyv I. r. 52. §-a szerint jogosítva van gyermekét az örökségből kitagadni, a jelen esetben pedig a néh. B. László által, í'p., mint törvényes leszármazó törvényes öröklési jogának figyelembevétele nélkül történt vagyonátruházás, minth. annak czélja volt fp.-t a hagyatékból teljesen kizárni, a kitagadással egyenlőnek tekintendő : az e.-biróság fp.-t a néh. B. László utáni törvényes osztályrész iránti keresetével a jogosan történt kitagadás indokából helyesen utasitotta el. Ellenben az e.-birósági Ítéletnek azt a részét, a mely szerint fp.-nek a fia. néh. B. András utáni törvényes osztályrésze 469 frt I8V4 krban megállapittatott s alp.-ek ezen összeg s ennek 1889. febr. 23-ától járó 6°/0 kamatainak mfizetésére köteleztetlek, mváltoztatni s fp.-t keresetének ezen részével is elutasítani kellett azért, mert B. András a noszvádi 117. sz. tjkvben felvett ingtl.-okat nem örökölt", hanem nagyatyjától, ki után őt közvetlenül öröklési jog nem illetett, ajándékba kapta, ezen javak tehát reá nézve nem ági, hanem szerzeményi vagijont képeznek, ezen javakban pedig fp.-t az örökösödésben végrendelet hiányában is az örökhagyó özvegye, I. r. alp., M. Ágnes megelőzné. (92. ápr. 12. 1334. J. 92. 105.) 632. Szegedi tvszék : Fp. keresetével elutasítandó volt, mert a keresetbe vett ingó és ingtl. vagyonban örökhagyó J. Bálint alp. tette végrendeletiig kizárólagos örökösévé. Az örökhagyó végrendelete pedig, minth. 13 év és 11 hónapos korában végrendelkezett, érvényesnek tekintendő, mert a zési képesség, Tripartitum I. 3. czim és az 1875. febr. 4-én 65. sz. a. kelt legfőbb itélőszéki döntvénynyel igazolt birói gyakorlat szerint a 12-ik életévüket már betöltött kiskorúak teljes végrendelkezési képességgel birnak. (90. jun. 30. 1143.) — Szegedi tábla : Miután a törvényerővel bíró H. K. I. 111. czim a törvényes kort a betöltött 12. életévben állapítja meg, miután ugyanannak III. 30. § a szerint az apa csak a nem törvényes korú gyermekének jogosult örököst nevezni, ill. helyettesíteni, a mely intézkedéssel tehát a törvényes kort elért gyermeknek végrendelkezési joga kifejezetten fentartatik. miután ebből folyóan az 1873. márcz. 10. született örökhagyó ifj. J. Bálint által Márltus. Felsőbirósági határozatok. III. 18 Végrendeleti öröklés. Végrendelke-