Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

216 l. VAGYONJOG. .Csődtörvény/ felvételéhez is. (92. febr. 10. 27415/91.) - Curia: Hhagyja. Ind.: A Cs. T. 27. §. 27. §. 2. pontja alapján, az abban mjelölt egyéb feltélelek mellett, közadósKereskedő nak csakis az a jogcselekménye támadható meg, amelylyel oly vagyon. cselekményei- amely a közadós íizetéseinekmszüntetése folytán az anyagi csődnek bekövetkezte nek megtáma- miatt a Cs. T. rendelkezéseihez képest az összes csődhitelezők aránylagos dúsa.'" kiegészítésére kellett volna szolgálni: a csődtömeg vagyonából, 111. a csődJiitelezők követelésének kielégítése elől elvonatott s ily módon ez utóbbiaknak károsodását eredményezte. Közadós a fp. által mtámadás tárgyává tett fizetésekkel alp.-nek, mint hitelezőjének, azt a követelését egyenlítette ki, amelynek kielégítésére hitelezője, a joghatályosságára nézve kérdésessé new tett vhajtás utján lefoglalt ingóságokra zálogjogot eszközölvén ki, külön kielégítési alappal bir. Ezen követelésnek a közadós által történt kifizetése folytán azonban azok az ingóságok, melyek az alp. követelésének külön kielégítési alapjául szolgáltak, a hitelezőnek vhajtási zálogjoga alól felszabadulván, olyan vagyonként kerültek vissza a csődtömegbe, amely tekintet nélkül a hitelezőnek azokra előbb szerzett zálogjogára, a csődhitelezők követelésének kielégítésére szolgál, és fp. is beismerte a per rendén, h. az alp. által lefoglalt ingóságok a csődeljárás rendén értékesíttettek. Eszerint közadósnak az a jogcselekménye, amelylyel alperest követelésére nézve a vhajtási eljáráson kívül kielégítette, csakis abban az esetben eredményezhette volna a csődvagyon kevesbedését és így a csődhitelezők károsodását, h. ha az a vagyoni érték, melylyel a közadós által teljesített fizetés következtében a csó'dvagyon gyarapodott, nem képezné mfelelő ellenértékét a közadós által alp. részére teljesített szolgáltatásnak. Minth. pedig fp. mi bizonyítékot sem nyújtott arra nézve, de nem is állította azt, h. alp.-nek a közadós által kifizetett követelése az annak fedezésére szolgáló ingóságokból ezeknek vhajtás utján bekövetkezhetett értékesítése esetén, vagy azért, mert ugyanezen ingóságokat alp.-t megelőzőleg más hitelezők is lefoglalván, azok értéke az alp. követelését is nem fedezte, kielégítést nem nyert volna, az A) a. vhajtási jegyzőkönyv tartalmából pedig az ellenkezőre vonható le következtetés, a közadósnak mtámadás tárgyává tett jogcselekménye olyannak, amely a csődhitelezőknek károsodását eredményezhette, nem tekintethetvén: . . . (92. jun. 2. 3628. J. Sz. VII. 60.) 527—529. Curia: Az e.-foku bíróságnak Ítélete hagyatik helyben. Zálogjogi elő- mindazonáltal oly helyesbítéssel: h. alp. annak tűrésére köteleztetik, h. jegyzés meg- közadósnak az Ítéletben mjelölt ingatlanokból örökségképpen őt megillető támadása, jutaléka az alp. zálogjogára való tekintet nélkül a csődhitelezők kielégítésére fordittassék és h. a zálogjogi előjegyzések hatálytalansága a csődhitelezők irányában az illető telekjegyzőkönyvben feljegyeztessék. — Ind. : A fp. részéről keresetében előadott tényállás szerint, melynek valóságát alp. periratában kétségbe nem vonta, sőt azt védekezésének alapjául szintén elfogadta, közadós ellen a csőd 1889. szept. 10-én nyittatott meg, s alp. a mtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzéseket 1889 atig. 26-án eszközölte ki. A pernek ezen adataiból nyilvánvaló, h. fp. keresetével az alp. által közadós ellenében nyert oly zálogjogi előjegyzéseket támad meg, a melyeket alp. a csődtörvény 27. §. 3. pontjában mjelölt, a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül eszközölt ki. Alp.-nek pedig nem volt joga a mtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzések által nyert biztosításhoz, annak kieszközlése idejében, mert az elleniratához •/. alatt mellékelt fel-