Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

CSALÁDI JOG. 59 előzőleg bírtak polgári telkek szerzésének képességével, továbbá, h. azon Közkörülmény, miszerint a kereseti ingatlanok csak a tkvek behozatalával, tehát szerzemény, a néh. Zóbel Bilinek elhalálozása után lőnek alp.-re tkvileg bekebelezve, A bizonyítás annak lehetőségét, h. ezen ingatlanokat alp. felp. anyjával szerezte, ki nem módja. zárja, valamint azon körülmény, h. az ingatlanok alp. nevére vannak telekkönyvezre, nem akadályozná meg az arra jogosított ftlp.-t, li. az ingatlanok felének tulajdonjogát anyai közszerzemény czimén megítéltetni ne kérhetné, ill. közszerzeményen, alapidő jogait ne érvényesíthetné. De miután az 1884. márcz. 26-án felvett póttárgyalási jkvhöz F—M. alatt csatolt hiteles tkvi kivon átokban foglalt tulajdonjogi bejegyzések minden kétséget kizárnak arra nézve, h. a kereseti ingatlanukat néh. Zóbel Bili elhalálozása után sok év elmultával alp. nagyobbára második neje, szül. S. Katalinnal adás-vetésnek utján mszerezte s igy ezen bizonyíték ellenében tekintettel, h. felp.-ileg állított szerzés más módon is bizonyítható, valamint h. a kihallgatott tanuk szerint is alp.-nek Zóbel Biliveli házassága idejében ingatlan vagyona nem volt. az ajánlatba hozott főesküveli bizonyíték elfogadható nem lévén, az ingatlanoknak kereseti közszerzeményi minősége nem volt és azért azokat és azok után igényelt haszonvételeket felp. részére megítélni nem lehet. (84. ápr. 4. 3986.) Bp. tábla: Az e.-bírósági ítéletnek azon része, mely szerint felp. az ingatlanok iránti keresetével elutasittatott. hhagyandó volt indokaiból és azzal, h. noha az F. alatt mellékelt tkjvben foglalt ingatlan nem későbbi bekebelezés alapján vált alp. tulajdonává, hanem eredeti felvétel szerinti tulajdon gyanánt jelentkezik, ezen ingatlanra vonatkozólag sem lett kimutatva, h. alp. által, a felp. anyjával fennállott házasság tartama alatt szereztetett. A mi a keresetnek azon részét illeti, h. alp. 20.000 frt értékű, közszerzeményi ingó vagyon felének, vagyis 10,000 frtnak kiadására köteleztessék, felp. az ellenfél tagadása ellenében semmivel sem bizonyította, h. ilyen közszerzeményi vagyon létezett és 20,000 frt, vagy több vagy kevesebb értéket képviselt volna, de különösen a per során még azt sem jelölte meg, h. minő vagyontárgyak képezték ezen állítólagos közszerzeményi értéket. A per során kihallgatott és az ellenfél részéről a prdts. 192. §-ában mjelölt rokoni összeköttetésnél fogva kifogásolt tanuk pedig a mellett, h. a házasság fennállása alatt létező vagyon mennyiségének, ill. értékének mhatározásánál eltérnek egymástól, ezen vagyon mennyiségét meg nem határozzák, az értékre vonatkozó tudomásukat pedig részint saját önkéntes becslésükre, részint azon szóbeli közlésekre alapítják, melyeket felp. édesanyja, néh. Zóbel Bilitői nyertek. De a vagyon eredetére nézve is egymással annyiban ellentmondásban vannak, hogy D. Regina tanú a D. alatti kérdőpontok 6-ra adott feleletében a másik két tanutói elterőleg oda nyilatkozott, h. a vagyon legnagyobb részben, tehát nem egészében szereztetett az első házasság tartama alatt. Minth. azok szerint sem a közszerzeményi vagyonérték, sem általában szerzemény létezése nem bizonyittatott, a szerzemény értéke pedig főesküvel nem bizonyítható, az e.-biróság ítéletét, mely a közszerzemény létezését általában és annak értékét a főeskü letétele által rendelte bizonyitandónak, megváltoztatni és felp.-t keresetének az ingó vagyonra irányzott részével is elutasítani kellett. (84. okt. 23. 27,455.) Curia: A Curia a m.-biróság ítéletét, a mennyiben felp. az ingatlanokra és azok haszonvételeire vonatkozó keresetével feltétlenül elutasittatott, az abban felhozott és felhívott okokból hhagyja ; ellenben a m.-bírósági ité-