Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

16 CSALÁDI JOG. Válóokok a szerint házasságra. Minth. pedig A. a. becsatolt és alp. által nem kifogásolt zsidóknál. bizonyítvány szerint felp. még 1869. évi márcz. 3-án, tehát a házasság f) 27 § Ke- mkötése előtt az izr. vallást elhagyva, a rám. kath. vallás szertartásai szerint resztény hitre m^eresz^lk^ett és minth. az érvényben fennálló és felp.-re érvényes C. 1. való áttéré? *'ails XXVH. qu. 2. és C. 15. qu. 1. szerint keresztények nem keresztényekkel házasságra, valláskülönbségi akadálynál fogva nem léphetnek: ennélfogva a felp. és alp. között létrejött házasságot érvénytelennek és semmisnek kimondani kellett. (89. decz. 17. 4134)5.) Bp. tábla: A kir. tábla az e.-birósági Ítéletnek azt a részét, mely szerint a kir. tszék, a peres felek között kötött házasságot a felp.-re nézve is semmisnek mondotta ki, hivatalból msemmisiti és elrendeli, h. az itélet jogeró're emelkedése után az iratok a felp.-re nézve leendő határozathozatal végett a reá nézve illetékes egyházi tszékhez tétessenek át; a kir. tszék egyéb mvizsgált részét a kir. tábla hhagyja. Indokok : A keresetlevélhez A. a. csatolt hiteles keresztelési anyakönyvi kivonat szerint a felp. r. kath. vallású; az 1868: LIV. t.-cz. 22. §. értelmében tehát reá nézve a jelen házassági válóper az egyházi tszék által bírálandó el. és így a kir. tszék a jelen pernek a felp. iránijában való elbírálására hatáskörrel nem birván, a kir. tszék ítéletének azt a részét, mely szerint a házasság a felp.-re nézve is semmisnek mondatott ki, az 1881 : LIX. t.-cz. 39. §-ának b) pontja alapján hivatalból meg kellett semmisíteni s el kellett rendelni, h. az itélet jogerőre emelkedése után, az iratok az illetékes tgyházi tszékhez tétessenek át. A kir. tszék Ítéletének egyéb mvizsgált részét indokainál fogva bhagyni kellett. (90. márcz. 28. 3140.) — Curia: Hhagyja. (90. jul. 1. 5519. Dt. XXVII. 45.) 3. A szatmár-németii tszék : A panaszhoz mellékelt okiratokkal bizonyítva van ugyan, miszerint K. Gy. és W. A. 1883. évi márcz. hó 15-én Szatmáron az izr. egyház szertartása szerint házasságra lépett; de tényleg kevés idő múlva nejétó'l elkülönözve, 1883. évi jul. hó 15-én keresztény, róm. kath. vallásra tért át és 1883. évi aug. 12-én az izr. egyház szertartása szerint kötött előbbi házasságának formaszerinti feloldása nélkül, A. E.-vel a róm. kath. egyház szertartása szerint lépett házasságra. Tekintettel azonban arra, h. az 1868 : LIV. t.-cz. 36. §-ánnk rendelkezésével érvényben tartott s az 1791. évi 26. t.-cz. által törvénynyé vált 1786. márcz. 6-án kelt rendelet 10. §-ának határozottan kifejezett rendelkezése szerint, a kereszti/én vallást követő s már nem e vallást követő közötti házasság semmis és érvénytelen s az 1863. éri nov. hó 2-án kelt 15,940/863. sz. udv. rendelvénynek ezen törvénynyel ellenkező rendelkezése, különösen az ügynek büntetőjogi elbírálásánál figyelembe nem jöhet s tekintettel különösen arra, miszerint a róm. kath. egyházi jognak ugyanezen elvei alapján kir. ügyész K. Gy.-nak izr. szertartás szerint kötött házasságát, keresztyén hitre történt áttérése által feloldottnak tartva, 1883. aug. 12-én a róm. kath. egyház szertartás szerinti házasság mkötése által a BTK. 251. §-a alá eső kettős házasság bűntettének nem' tekinti, ez ügyben a kir. ügyész indítványa alapján az eljárás mszüntettetik. illetőleg a tárgytalan s bűnvádi eljárás alapját nem képezhető panasz elutasittatik. Bp. tábla : Az e.-bíróság végzését hhagyja a kir. ítélőtábla azzal a kiegészítéssel, h. panaszttevő W. A.-t a házassági köteléke alóli feloldása iránt emelt kérelmével a polg. bírósághoz utasítja. Indokok: A neheztelt végzésnek abbeli kijelentését, mely szerint a zsidó hitű felek között fennállott házasság az egyik félnek keresztény hitre való áttérése által azonnal