Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
CSALÁDI JOG. 13 alp.-re bizonyodolt házastárs gonoszul elhagyása s ebből kifolyólag felp.-nek Válóokok igazolt keseritése alapján az 1863. évi nov. 2-án kiadott udv. kanczelláriai zsidóknál, rendelet 22. §-a értelmében végleg felbontandó s alp. a válólevélnek kiadására kötelezendő volt. (84. nov. 18. 2(5,471. sz. a.) — Curia: Hhagyja, minth. a felek két évet mhaladó idő óta különválva élnek és a kibékülés köztük létre nem jöhetett. (85. okt. 13. 5575. I. B. 5. 165.) 2. Curia; Felp. keresetét az 1863. évi nov. hó 2-án kelt udv. rendelet 22. §-áíá alapitotta ; tek. tehát arra, h. az alp. által is valódinak beismert előadás szerint alp. éteken át fércének és gyermekeinek elhanyagolásával szüleinél feltűnő gyakori látogatásokat tett, férjének figyelmeztetéseit és kérdéseit felvilágosítás nélkül hagyta, családja irányában érzelmei mváltozván, az 1887. év elején minden ok nélkül, azon kijelentéssel, h. férjének küszöbét többé át nem lépi, a közös házból eltávozott s számtalan felhívás daczára vissza nem tért és azóta nem közeledett, sőt a rabbi előtt a 3 különböző napra történt idézés után meg sem jelent; az alp.-nek eme cselekményei a gonosz elhagyás tényét állapítják meg s magaviselete felp.-nek folytonos keseritését kétségtelenné teszi; továbbá alp. a bíróság előtt többször kinyilatkoztatta, h. a házasság felbontásába beleegyezik és a válólevelet elfogadja s felp.-ről mit sem akar tudni s h. a rabbi általi idézésre azért nem jelent meg, mert felp.-t lelkéből gyűlöli s vele találkozni nem akar s a bíróság előtt csak a bíróság iránti tiszteletből jelent meg ; végül a gyermekeket is felp.-nek engedvén át, családjával teljesen mhasonlott; mindezekből jelen esetben az tűnik ki, h. az elkeseredés mindkét részről oly fokra emelkedett, h. a felek egyesülésére minden remény elenyészett; következve az ugy tarthatlanná vált házasságot felbontani kellett. (90. ápr 15. 2535. I. 90. 130.) 1—3. Curia : Felp. keresetével elutasittatik. Indokok : Felp.-nek azon c) Az & előadását, hogy az alp. már a házasság megkötése alkalmával elmebeteg- házastárs ségben szenvedett, az országos tébolyda igazgatóságának a 10,074/88. sz. a. mebetegsége beiktatott értesítéséhez mellékelt orvosi bizonyítvány s különösen dr. S. J. az 569 89. számnál fekvő vallomása megezáfolja. Jóllehet a II) alatti bizonyítvány szerint az alp. Boszniában együttélésük ideje alatt nagyfokú idegességben szenvedett, idegeneket saját házaikban és nyilvánosan az utczán szidalmazott, sőt tettlegességre is vetemedett, mely cselekményeiért Konjaczá községből eltávolíttatott, továbbá a K) alatti szerint pelp.-t azért, h. a J) és L) alatti bizonyítványokból kitetszőleg alp. által Somorján okozott botrányok leleplezése czéljából állomáshelyét engedély nélkül elhagyta, a hadtestparancsnokság megbüntette, mégis tekintettel arra, h. az alp. mindezeket máizavart s beszámithatlan lelki állapotában követte el, felp.-nek ismételt keseritését meg nem állapithatják, az pedig, h. alp. a házasság tartama alatt megtébolyodott, felbontás indokául nem szolgálhat. Az alp. gondnokának ama kijelentése, h. a házasság felbontásába beleegyezett, figyelembe nem vétethetik, mert az alp. akkor, midőn felp. a rabbi előtt mjelent, már mint elmebeteg az orsz. tébolydában gyógykezeltetett, személyesen tehát nem nyilatkozvatván, képviseltjének beleegyezését a gondnok nem pótolhatja. Ily körülmények között az izraeliták házassági ügyeiben követendő eljárást szabályozó rendelet 22., 24. és 25. §§-aiban felsorolt esetek egyike sem forogván fenn, felp.-t a házasság felbontására irányzott keresetével elutasítani kellett. (90. jan. 24. 235. J. Sz. II. 242.)— Azonos határozatok: Curia: Felp.-t kere-