Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 189 mány is volna beszámítandó, felp. képviseltjeinek szabadságukban állott, vagy Hitbizományi a korlátozó intézkedéssel terhelt örökrészt elfogadni, vagy pedig erről lemondva. örökles. a köteles részt minden korlátozástól menten követelni; a végrendeletben Hitbizományi részükre szánt hagyomány és örökrész elfogadása mellett azonban a köteles helyettesítés, rész menten hagyását nem igényelhetik. Mindezeknélfogva felp.-t keresetével elutasítani, a perköltségeket azonban a per körülményeire való tekintettel kölcsönösen megszüntetni kellett. (84. jan. 29. 47907/83.) Curia : Hhagyandó volt a másodbiróság Ítélete indokainál, s a következőknél fogva. Az örökhagyó N. János D. a. végrendeletének 3. pontja nyilvánvalóan örököshelyettesitést tartalmaz, mert világosan rendeli, h. a felp. kiskorúak örökrésze az ő haláluk után alp.-re, s majdan ezek gyermekeire szálljon. Hogy pedig ezen helyettesítést az örökhagyó nem értette csupán az esetre, ha a felp. kiskorúak ó' eló'tte halnának meg : ez kitetszik ugyancsak a végrendeleti 3. pontnak a helyettesítéssel kapcsolatosan tett azon intézkedéseiből, melyek a kiskorú unokák mint már örökösöknek neveltetésére, s gyámságára és ugyanazok örökrésze jövedelmeire vonatkoznak. Az örökhagyó tehát nem közönséges, hanem hitbizományi helyettesítést rendelt, feltételezvén ennek hatályát attól, h. a felp. kiskorúak kiskorúságukban halnak el leszármazók hátrahagyása nélkül. Ezen helyettesítés a maga czéljához képest, s az általa megszabott határok közt korlátozza a felp. kiskorúak tula]donjogát; azon időre míg hatálya tart. kizárja az ő részrendelkezési jogukat, vagy is magában foglalja a végrendeltetési tilalmat is. És ily hitbizományi helyettesítésre jogosítva volt az örökhagyó az id. törv. szab. 7. §-ánál fogva, mely a szabad rendelkezést csupán csak a köteles rész által korlátozza. De, h. felp. kiskorúak a köteles rész szempontjából sem támadhatják meg sikeresen nagyapjuk végrendelete kérdéses pontját: ezt megmondta már a másodbiróság helyesen indokolt Ítéletében. (84. jun. 26. 2168. P. T. VIII. 23.) 2. Kecskeméti tszék: Felp.-ek keresetükkel elutasittatnak. — Indokok : Felp.-ek keresetüket az 1886. évi augusztus hó 21. napján Szabadszálláson végrendelet hátrahagyása mellett elhalt Csereklei Sándor hagyatéki ügyében az 1887. évi 278. sz. a. kelt ezen perre utasító végzés alapján indítják és abban azt kérelmezik, h. a nevezett örökhagyónak Szabadszálláson az 1886. jul. 3. napján kelt végrendelete félretétessék s az állapittassék meg, h. az örökhagyó hagyatékát képező árvatárilag kezelt készpénz, valamint az ingatlanokra, mint a melyeket az örökhagyó a nagyanyja, Gonda Erzsébet, előbb Jakab Jánosné, utóbb pedig B. Kis Bálintnéval örökölt, ezen most nevezett örökhagyónak az 1870. ápr. 8. napján Szabadszálláson kelt végrendelete alapján, ők mint a néhai Bencze Péter igazolt leszármazói bírnak örökösödési joggal. Felp.-ek azonban ezek keresetükkel elutasitandók voltak, mert néhai Gonda Erzsébetnek a keresethez 8. alá csatolt végrendeletében foglalt ama intézkedés, »h. ha Csereklei Sándor kisunokám meghalna, az esetben minden rólam eredt vagyon Bencze Péter családjára szálljon«. a fenforgó vitánál fogva mindenesetre magyarázatot igényel. Miután azonban felp.-ek azt maguk sem állítják, h. néhai Gonda Erzsébetnek az lett volna szándéka, h. unokája Csereklei Sándor az utána reá szállott örökségre csak haszonélvező legyen, s h. annak leszármazói is ki lettek volna zárva az örökségből, hanem csak azt akarta, h. a két unoka halála esetén szálljon vissza a vagyon az ő jogelődeikre. Mindezekből tehát kétségtelen, h. Gonda Erzsébet