Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 183 h. az örökhagyó nevén álló ingatlanokra vonatkozó tkvi állapot mváltoz- Az örökség tatása a védelmezett örökösök ellen folytatott per utján nem eszközölhető. birtokba(8859/85. Dt. XIV. 333.) vétele3. Curia: Az örökös, ki — habár mint telekkönyvi tulajdonos — az adományozott ingatlannak birtokba bocsátását követeli, nem tekinthető oly harmadik személynek, ki ellen az alp. az örökséget adományozó tényre alapított kifogását sikerrel ne érvényesíthetné. (89. febr. 7. 10211/88. Ü. L. 89. 10.) 1. Szombathelyi tszék: Örökhagyó E. Benedek 1855. okt. 15. halván Hitbizományi el. kétségtelen, h. ennek B. a. 1855. márcz. 17-én kelt végrendelete és 1855. öröklés.* szept. 7-én kelt fiókvégrendelete ugy kül-, mint belkellékek tekintetében az Közönséges osztr. polg. törvkönyv szerint bírálandó el. mivel az országbírói értekezlet helyettesítés. 19. §-a értelmében a végrendelkezési és öröklési jog az örökhagyó halálakor fenállt törvények szerint Ítélendő meg. — Felp.-ek is kereseti igényüket a L6g lapjain kö1végrendelet 4. pontjára való hivatkozással az osztr. polg. törvkönyv 608-ik zölt hatarozato§-ára alapítják, mely a hitbizományi helyettesítés fogalmát mhatározván, annak alapfeltétele gyanánt mköveteli a hivatkozott törvszakasz, miszerint az örökhagyó örökösét arra kötelezze, h. az átvett örökséget holta után. vagy más mhatározott esetekben egy második kinevezett örökösnek engedje át. Egybevetve tehát a B a. végrendelet 4. és 9. pontjait az osztr. polg. törvkv. 608. §-a rendelkezésével, az ott foglalt helyettesítés, illetőleg utóörökös-nevezés nem tartalmazza oly világosan és határozottan a bitbizományi helyettesítésnek törvény követelte szigorú feltételeit, melyek által a hitbizományi helyettesítésnek a végrendelkező által szándékolt statuálásál bíróilag elismerni lehetne. — Mert a végrendelkező szándékának bírálásánál nem lehet csak a végrendelet egyes kiraga 'ott pontjánál (4. §.) megállapodni, hanem kell, h. a végrendelet egyéb részei és kijelentései is figyelembe vétessenek. Már pedig, ha tekintetbe veszszük a végrendelet 4. pontjának egybevetésével a 9. pontnak azon világos és határozott rendelkezését, mely igy szól: »Ha Victor öcsém István fia — alp. — előbb mhalna, ezen szomorú esetre minden vagyonomat E. Sándor öcsémnek oly feltétellel hagyom és nevezem utódomnak, h. ezen nem várt szomorú esetben tartozni fog Sándor öcsém Victor négy leányának egyenkint 5000 frtot fizetni« ; továbbá, ha figyelembe veszszük a fiókvégrendeletnek a végrendelet 4. és 9. p. hivatkozó tehát azokat kiegészítő ama rendelkezését, mely szerint: »Ezen pont csak akkor áll, ha E. István él és ő leend successorom, ha pedig az nem élne és a 4.. 9. pontok szerint E. Sándor succedálna, annak minden szabad akarata és dispositiója alá fog tartozni« — akkor azon következtetés vonható le. miszerint végrendelkező csakugyan nevezett utóörököst alp.-nek netalán születendő fia. továbbá E. Sándor, mégis, ennek netán születendő fia és felp.-ek személyében, ha h. ő akár alp.-t akár az utóbb nevezetteket túlélné, minélfogva a B. a végrendeletnek fentebb idézett és egymással nemcsak ellenmondásban nem álló. sőt egymást teljesen kiegészítő rendelkezései inkább a közönséges, mint a hitbizományi helyettesítésre engednek — a végrendelkező intentióját illetőleg — következtetni. Egyébiránt felp.-ek válaszukban maguk is beismerték, h. az E. Sándor és köztük statuált helyettesítés nem hitbizományi, hanem közönséges. Pedig az ugyanazon végrendelet által alapított közönséges helyettesítés egyúttal hitbizományi is nem lehet. De nem lehetett szándékában végrendel-