Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

132 ÖRÖKLÉS] JOG. Törvényes 1. Bp. tábla: Az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 16. §-ával öröklés. érvényben tartott magyar törvények és a törvényes gyakorlat szerint, a nő A vétkes félti- özvegyi jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen élválasztatik és azség özvegyi elválás a nőnek hibája miatt történt; de ha a nő férjét elhagyta, addig őt joga. özvegyi jogától megfosztani nem lehet, a mig őt az egyházi, illetve a világi bíróság vétkesnek ki nem mondja. Az a körülmény, a melyet alp.-ek védelmül felhoztak, h. a felp. a férjét hűtlenül elhagyta és T. Istvánnal házasságon kivüli viszonyban együtt élt, a felp. az illetékes biróság által válóperben vétkesnek ki nem mondatván, még bebizonyitás esetén sem szolgálna alapul arra, h. felp. az őt törvényesen megillető özvegyi jogától megfosztassék. Curia: Hhagyja. (89. nov. 19. 3674. P. T. XIX. 12.) 2. Kalocsai tszék: Felp. részére az özvegyi joga néhai férje után megitélendő volt. mert a periratokhoz hivatalból bemellékelt hagyatéki iratokkal, ugy alp.-éknek a per során tett beismerésével igazoltatott, h. felp. néhai F. P.-nek törvényes és haláláig az illetékes biróság által el nem választolt törv. neje volt. Habár igazolást nyert is az, h. felp. néhai férje akarata ellenére távozott el bábaságot tanulni, a férjétőli távollétében ledér, feslett életet élt, s bordélyházban mint kéjhölgy tartózkodott, s habár az 1. sz. a. csatolt okirattal igazoltatott is felp. ellenében hűtlen elhagyás, házasságtörés czimén a házassági válópörnek meginditása, de mivel a '6'/. alatti szerint az. illetékes biróság az elválás iránt nem határozott, és minth. tételes törvényeink szerint a törvényes nőt férjének halála után özvegységi idejében az özvegyi jognak kedvezménye megilleti, sőt az orszb. értekezlet által visszaállított magyar törvények rendeletei és döntvényei szerint még az esetben is, ha a nő férjét elhagyván, a férj haláláig tőle külön él, özvegyi jogától meg nem fosztathatik, ha csak az illetékes házassági biróság által az elhagyás vétkesnek ki nem mondatik, minth. pedig alp.-ek a per során azt, igazolták csak. h. válóper indíttatott, s ezen válóper a férj időközi halála miatt megszüntettetett, mindezeknél fogva felp. törv. által biztosított özvegyi jogától mfosztható nem • levén, ezen joga néhai férjének igazolt hagyatéki vagyonára megítélendő volt. Curia: Hhagyja, figyelemmel a »Planum Tabulare« gyűjteményben közölt 805. sz. döntvényre is, annyival inkább, mivel ha annak kimondása, h. felperes mint házasságtörő vétkesnek tekinthessék, jelen perben helyt foghatna is, még sem lehetne felp.-t keresetével elutasítani, mivel több tanú vallomása szerint örökhagyó F. P. felp.-nek férje más nővel szintén házasságtörési viszonyban élt, igy mindkét házasfélnek vétke kölcsönösen kiegyenlítettnek (aduit rinni compensatum) volna tekintendő. (85. nov. 10. 3674. Ü. L. 85. 92.) A második Kecskeméti tszék: Felp.-nőnek az 1840. VIII. t-cz. 18. §-a által feleség özvegyi biztosított özvegyi jogát, tek., h. felp. az örökhagyónak második neje volt joga. ^s ezen házasságból gyermek nem származott, a leszármazó négy örökössel mint alp.-ekkel szemben, egy gyermekrészre, vagyis a hagyaték ötödrészére joga lévén, azt részére megítélni és az örökhagyónak végrendeletét, a menynyiben felp.-nőnek özvegyi jogát sérti, félre tenni kellett. (85. nov. 10. 6283.) Bp. tábla: Hhagyandó volt az e.-biróság Ítélete felp. özvegyi jogának megállapítása s ennek mérvére vonatkozó részében indokaiból és azért, mert habár kétségtelen, h. a férj az 18-40. VIII. t.-cz. 17. §-a értelmében jogosított