Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 127 jogot az özvegy nem érvényesíthet. Minthogy pedig a fenforgó esetet érdek- Törvényes lőleg felperes első férje T. Imre, az 1863. évben elhalt atyjától néhai T. öröklés. Ignácztól öröklött vagyont, az alperesekkel mint testvéreivel, az ill. az akkor Özvegyi jog. még életben volt anyjával N. N. Annával közösen osztatlan állapotban élvezte, a nélkül, hogy a közös vagyon jövedelmének reá eső részét, akár pénzben, akár terményekben követelte és magának kiszolgáltatta volna: ennélfogva özvegyi joga alapján felp.-né is csak a közös háztartásban s gazdálkodásban gyakorolhatta, volna a közös haszonélvezetet és ekként nincs jogosítva a közös vagyon jövedelmének első férje jutalékára eső részét a közös háztartáson kivül követelni; annál kevésbé van jogosítva ezt felp.-nő követelni oly összegben, mely a H. a. községi bizonyítvány szerint esetleg elérhetett bérösszegnek megfelel; minthogy nem is állítja, h. alperesek a közös vagyont bérbeadás által haszonélvezték, illetőleg jelenleg akként élvezik. Felperesnő azon állítása, h. alp.-ek durva és rossz módja miatt volt kénytelen a közös házat elhagyni, alperesi tagadás ellenében nincsen igazolva : de ezen körülmény különben is felp.-nőt nem a kereseti követelésre, hanem legfelebb arra jogosítaná fel. h. az eltávozás folytán nélkülözött eltartás, lakás és ruházatnak megfelelő megtérítést követelhessen. (84. márcz. 11. 4339/83. Dt. VIII. 83.) 2. Bp. tábla : Az 1840 : VIII. t.-cz. 16. §-a szerint a mag nélkül e/halt férjnek özvegye mig él- és férje nevét viseli, annak minden javaiban bennmarad, ha csak az elhunyt férj özvegyének illendő eltartásáról végrendelet által nem intézkedett. Ezen özvegyi jognak megszorítását az ideigl. törvénykezési szabályok 16. §-a szerint csak a leszármazó egyenes örökösök élvezhetik. Minthogy felp.-nek néhai férje az 1880. évi márcz. 2-án kelt végrendeletében felp. mint nejére nézve csak akképpen intézkedett, h. neki a kérdéses házban levő utolsó szoba életfogytiglani lakásul szolgáljon, és h. a hagyományosoknak kiszolgáltatandó tárgyak után fenmaradt ingóságok neki átadassanak, a végrendeletben azonban a hátramaradt özvegynek illő tartására nézve egyéb semminemű intézkedés nem foglaltatik, s igy a végrendeletnek ebbeli intézkedése az 184'>: VIII. t.-cz. 16. §-a kívánalmainak, mely az özvegynek illendő eltartását rendeli, meg nem felel, ugyanazért annak tekintetbe vétele mellett, h. az örökhagyó után leszármazó egyenes örökösök, kik az özvegyi jognak megszorítását a törvény és törvényes szabályok értelmében követelni jogosultak lennének, nem maradtak, a neheztelt Ítéletet az irányban megváltoztatni és felp. kérelme szerint határozni, ennek folytán pedig alp. által érvényesített azon kérelmüket, h. felperes életjáradéka a hagyatékból meghatároztassék és ugyanaz a hagyatéki ingatlanság és ingóságok átadására köteleztesssék. megadni kellett. (85. márcz 16. 1021.) — Curia: Hhagyja. (85. szept. 24. 4592. P. T. XI. 4.) 3. Curia: Felp.-nő özvegyi jogánál fogva fel volt jogosítva a férje után maradt vagyon birtokában maradni, és alp.-ek az alapon, h. az ingatlanok tulajdonjoga atyjuk nevére van bekebelezve, nem voltak jogosítva magukat annak birtokába önhatalmúlag helyezni. (87. ápr. 1, 1636. üt. XVIII. 190.) 4. Bp. tábla: Az özvegyet az elhalt férj után maradt egész hagyatéki vagyon haszonélvezete megilleti s e haszonélvezete az által sem korlátolható, h. az ági vagyonból az oldalági örökösöknek megítélt összeget kifi-