Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

256 I. VAGYONJOG. A kötelezett- Curia: Hhagyja. (86. decz. 20. 743. P. T. XIII. 20.) ség jogczime. X. Bp. tábla: Felp. keresetével elutasittatik. Indokok: Peres (elek Meg nem ren- egymással üzleti összeköttetésben nem állván, alp.-nek a IV. a. mellékelt delt jótékony- levélben foglalt azon kijelentése, h. az 1883. évi október hó 5-ig vissza nem czélu sorsje- küldött vagy postára nem adott sorsjegyeket eladottaknak tekintendi, a kegyeknek elkiil- reskedelmi törvény 320. §-a alá vonható ajánlatot nem képez, és miután (léséből és ezen a kereskedelmi törvény 314. §-ának rendelkezése alá eső alp.-i ajáiimegtartásából latra felp. 1882. évi október hó 5-ig, vagyis a húzás napjáig nem nyilatkoeredö kikeli- zott, az ajánlat alp.-re nézve kötelező' lenni megszűnt, azon körülmény tezettség. hát. h. felp. a sorsjegyek árát a húzás után utólag beküldötte, elfogadási nyilatkozatnak nem, hanem legfelebb ujabb ajánlatnak tekintendő, mely uj ajánlat azonban, miután annak megtételekor a húzás már megtörtént, és ennek következtében az ajánlat tárgya változást szenvedett, tárgytalanná vált és igy nem létezőnek tekintendő. Felek között e szerint a vételi ügylet nem létesülvén, azon körülmény, h. alp. a sorsjegyeknek utólag beküldött árát elfogadta, felp.-t a szerződés teljesítésének követelésére fel nem jogosítva, hanem legfelebb a sorsjegyek árának visszakövetelésére adhatna jogot, ily kérelem azonban a keresetben elő nem terjesztetvén, felp. keresetével elutasítandó volt. Curia: A m.-bíróság ítélete hhagyatik. Indokok: Alp. magántársaság által kibocsátott, ele a kereskedelem tárgyát képező értékpapírnak nem tekinthető sorsjegyeknek felp. város hatóságához, elárusitás, esetleg megvétel végett lett küldéséből kifolyólag, felp. és alp. közt nem jöhetett létre oly ügylet, mely a kereskedelmi törvény szabályai szerint lenne elbírálandó: és habár ezen per a kereskedelmi bíróság előtt tétetett is folyamatba, azért mégis a kérdéses ügylet elbírálásánál nem a keresk. törvény, hanem a magánjog volt alkalmazandó. E szempontból kiindulva, nem lehetett felp. keresetének helyt adni azért, mert a keresetben érintett sorsjegyeket ül. felp. és alp. közt adásvevési szerződés a magánjog szabályai szerint létrejöttnek nem tekinthető. Az ily jótékonyczélu sorsjátékokra vonatkozó, közforgalom tárgyát nem képező és csak egyszeri húzásra érvényes sorsjátékok természetéből folyik ugyanis, h. maguk a sorsjegyek, mint már a húzás után reménybeli értékkel nem bírók, adásvevés tárgyául csak a húzás napjáig szolgálhatnak, az tehát, kihez ily sorsjegyek értékesítés végett küldetnek, a sorsjegyek megvevőjekep csed: akkor tekinthető, ha az azokért esedékes vételárt a húzás napjáig tényleg megküldi, esetleg ha vevői kötelességét a húzás előtt már bejelenti, s a vételár neki hiteleztetik: már pedig felp. a hozzá küldött sorsjegyek vételárát a húzás napjáig alp.-nek meg nem küldötte, azt pedig, h. a húzás előtt vevői kötelezettségét bejelentette, s a vételár részére hiteleztetett volna, nemcsak hogv nem bizonyította, de nem is állította. A vételi ügylet létre jöttének igazolására nem szolgálhat az, h. alp. IV. •/. alatti levélben azt nyilvánítja, h. a húzás napjáig vissza nem küldött sorsjegyek eladottaknak fognak tekinteni, mert a megrendelés nélkül küldött sorsjegyekre vonatkozólag tett ily egyoldalú nyilatkozatból jog vagy kötelezettség egyik félre sem hárulhat; mert végre azon körülmény, h. alp. a sorsjegyeknek húzás után hozzá érkezett vételárát felvette, egymagában az adásvevési ügylet létrejöttének bizonyítékául annál kevésbé szolgálhat, mert a dolog természetéből folyik az is, h. a húzást megelőző és követő napokban beérkező sorsjegy- és pénzküldemények kezelésénél a rendező-bizottság sokkal inkább el van foglalva, mint