Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

^4 Büntetőjogi Döntvénytár. 132 K adótartozás fejében az ingók értékével arányban nem álló potom 520 K-ért eladassanak, holott másnap ő ezen ingók cseké­lyebb és szerinte leghitványabb részét 250 K-ért az árverési vételár feléért vette meg az árverési vevőtől. Ez ezen vádlott bűnös közreműködését igazolja, mert tudta, hogy a hitelezők vele, mint apóssal, szemben az esetre, ha ő jelentkezik ily árverési vevőként, sikerrel léphetnek fel, épp ezért B. E.-t szerepeltették árverési vevőként azon hiszemben, hogy azt mint jóhiszemű vevőt állit­hatják a kijátszott és megkárosított hitelezőkkel szemben. Mint­hogy pedig ezek szerint kétségtelen, hogy H. M. B. E. és I. K.-nak ezgn árverés körüli eljárása egy előzetes összebeszélés eredménye, melynek czélja az volt, hogy a H. M. hitelezőitől ennek értékes ingói elvonassanak, és ez az elvonás sikerült, s igy a Bik. 386. §-ának összes ismérvei velük szemben fenforognak, mert a bekövetkezhető hatósági végrehajtás alatt nemcsak a lefoglalás, hanem annak jogi következményeként maga az árverés ténye is értendő ; nem engedhette a kir törvényszék magát a látszólagos formák és a törvényesség alakszerűségeibe burkolt árverési tények által megtévesztetni. Az árverések ugyanis a tanuk vallomásai szerint tényleg megtörténteknek alig tekinthetők, de ha történ­tek is a helyszínén ilyen ténykedések, azok színlelt volta, s a valóság elpalástolására irányított puszta formalitása nyilvánvaló. A fentiek szerint a formailag megtartott hatósági árverés hasz­náltatván fel a birói uton már lefoglalt kielégítési alap elvoná­sára, ennélfogva működésüknek megfelelőleg H. M. csalásban, mint tettest, elitélni kellett. Felmentette a kir. törvényszék a vád alól T. M. és G. adóvégrehajtó vádlottakat, stb. (1904 április 15. 16. és 23. 18,458/904.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének H. M., B. E. és I.K. vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja ezen vádlottakat a csalás bűntettének a vádja alól felmenti, az első­biróság ítéletének T., M. és G. vádlottak felmentésére vonatkozó részét pedig helybenhagyja. (1905 márczius 1. 1295'905.) A kir. Curia: F. A. pótmagánvádló semmiségi panasza el­utasittatik. Indokok: Mindenekelőtt vizsgálat tárgyává tétetett F. A. pót­magánvádlónak a BP. 384. §. 9. pontjában meghatározott alaki

Next

/
Thumbnails
Contents