Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. 520 K-ért B. E. birtokába tulajdonába mentek át. B. E. azután a megvett áruk egyrészét rögtön az árverés után 5000 K-ért K. T.-nak a fenmaradt részt pedig 250 K-ért vádlott I. K.-nak H. M. apósának adta el. Ilykép F. és S. a követelésük fedezésére szolgált ingók elvonását látván fenforogni panaszt emeltek, mire a kir. ügyészség figyelemmel az árverésen elért csekély árra s az elárverezett ingók tényleges —szembeszökő sokkal magasabb — értékére és H. és tsai gyanús eljárására H. M. ellen a Btk. 386. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás büntette miatt mint tettes ellen, B. E. és I. K. ellen ugyanez alapon a Btk. 69. i 2. p. szerinti T. S., M. F.. G. S. ellen pedig a 386. §-ba ütköző s 380., 381., §. 2. p. szerint minősülő csalás bűntettében való részesség miatt a 69. S- 2. p. alapján mint bűnsegédek ellen vádat emelt. A vádlottakat ténykedésük alapján 2. csoportra kell osztani. Egyik csoportba H. M. B. E. és I. K., 1 másikba T. S., M. F. és G. S. osztandó be, még pedig az alapon, amint az egyik részt a nagyobb vagyoni érdek vezette vae;y vezethette. Mert kétségtelen az, hogy a Btk. 386. §-a megkívánja hogy a tettesben meg legyen az czélzat valamely vagyoni haszon elérésére vagy vagyoni kár okozására. H. M. vádlott szándéka közvetlenül F. és S. hitelezőinek vagyoni károsítására irányult, mig közvetve apósa I. K.-nak és B. E. vádlottársának és ezek utján magának is vagyoni hasznot akart szerezni. Hogy H. M.nak ez volt a szándéka, megállapítható abból, hogy H. M. tudta azt, hogy azon ingók, melyek közigazgatásiamon 132 K-ra leolvadt adótartozása fejében is lefoglaltattak s később elárvereztettek, részben F.-el szemben fennálló 13345 K, részben pedig S. nek vele szemben fennálló 195 K követelése biztosítására is le vannak foglalva ; kétségtelen tehát hogy neki mint adósnak az állott érdekében, hogy az esetre, ha már a lefoglalt ingók árverésre kerülnek, minél magasabb áron kelljenek el, mert annál nagyobb adósságtól szabadul. így tehát neki még az esetre is, ha az adóárverés tényleg rajta kívül eső okból tartatott volna meg, az árverés tudomására jutásakor nemcsak a birói foglaltatókat, hitelezőit az árverésről értesítenie kellett volna, hanem arra kellett volna törekednie, hogy az árverés az ő és hitelezőinek sérelme nélkül folyjon le, nem pedig ugy amint lefolyt ; mert