Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

XXXVI Tartalommutatö. sem bármely más büntetendő cselekmény tényálladéka nem álla­pitható meg.„ — ___ _._ — — ___ „. — 239. Intellektuális közokirathamisitás (Btk. 400. §.) tényálladékán mit sem változtathat az a körülmény, hogy a hagyatéki eljárás vagy per utján, esetleg érvényesithető betudás tárgyává tehető az az ingatlan, melyre nézve vádlott tulajdoni joga büntetendő cselekmény elkö­vetésével bekebleztetett — — _— ___ — — — — — 401. S­105. Vádlott szerződésére hamis pótnyilatkozatot vezetett és annak alapján az iparhatóságnál követelést támasztott. Habár a tábla valónak fogadta el azt, hogy a vádlott hamis magánokiratot készitett és azt kötelezettség létezésének bizonyítására használta, a vádlott eme cselekményében bűncselekményt fenforogni azért nem látott, mert vádlottat a szakértői vélemény szerint a végelszámolás és mellék­letének elkészitéséért a pótnyilatkozatban kikötöttnek állított tisz­teletdiján felüli összeg, mint követelés illetné meg; ebből folyóan nem állapitható meg az, hogy vádlott az iparhatóság előtt jog­talan követelést szándékozott érvényesíteni, amiből folyóan jogos követelésre vonatkozóan készitett hamis magánokirat s annak felhasználása bűncselekményt nem képez. Ez a jogi következtetés azonban téves, mert a jelzett megállapítás szerint az a követelés, amelyet vádlott az iparhatóság előtt a hamis magánokirat alapján érvényesített, a jogczimet tekintve, más mint az, amelyet a vég­leszámolás elkészitéséért az építészeti szokás alapján a vállalati összeg hányadaként érdembe hozhat, annál az oknál fogva, mert az előbbi mint külön jutalmazást képező tiszteletdíj a felek közt létrejött szerződésen alapul, utóbbi pedig a teljesített külön mun­kának béreként jelentkezik és nem szerződéses kikötmény, hanem a szokás alapján követelhető. Vádlottnak cselekménye s Btk. 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás vétséget állapítja meg ___ ... 151. Hivatalból megsemmisíttettek az alsóbirósági Ítéletek, mert nem állapíttatott meg azon a Btk. 401. §-ának alkalmazhatása tekinte­téből lényeges ténykörülmény, hogy a sértett fél, illetőleg meg­bízottja a váltó bemutatása és értékesitése alkalmával tudta-e, hogy a váltón levő aláírás nem az illető harmadik személytől, vagy annak jogszerű meghatalmazottjától, hanem vádlottól ered — 155. Vádlott a vásáron lovat vett, melyért az eladó szavatosságot vállalt. A lólevelet nem irták át a vádlott nevére. Vádlott a lovat mindjárt eladta egy harmadiknak s miután a vevő tőle a szavatosságért nyilat­kozatot kivánt, nyilatkozatot adott, melyet azonban annak nevében állított ki, akitől a lovat vette. Az ügylet magánjogi természetére nézve a vádlott tévedett ugyan és alakilag szabálytalanul járt el, lényegében azonban csak az őt az eladóval szemben tényleg megilletett jogot

Next

/
Thumbnails
Contents