Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Tárta lo mtftu tató. xvn I.sp 56. Nincsen olyan tiltó rendelkezés, amely szerint nem politikai gyüle­kezeten vagy összejövetelen az állami alkalmazottak politikai né­zetüknek, más politikai párt nézetével szemben álláspontjuk meg­indokolásával kifejezést ne adhatnának. — Nem képez rágalmazást az az egész általánosságban tartott állítás, hogy valaki izgató be­szédet mondott ._. ... ... ... ... ... ... ... — 89 86. Az 1887: XXVIII. tcz. 3. §-a szerint ügyvéd által a bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz intézett beadványban a bírói vagy közigazgatási hatóságok közegei ellen sértő kifejezések használata csak abban az esetben büntethető csupán mint fegyelmi vétség, ha ama kifejezéseket az ügyvéd meghatalmazotti minőségben használta és a sértés súlyosabb beszámítás alá nem esik. A vádlott ügyvéd pedig nem meghatalmazotti minőségben, hanem a saját ügyében élt a vád alapjául szolgáló kifejezésekkel és ezek, tekintettel arra, hogy valódiságuk esetén a sértett biró ellen fegyelmi büntetést vonnának maguk után, a Btk. 258. és 721. §-a, tehát a fegyelmi vétségnél súlyosabb beszámítás alá esnek.— — 137 87. Vádlottat a főmagánvádló ellen használt kifejezések és ténybeli állitások miatt s amiatt, hogy ugyanazon alkalommal a főmagán­vádlóra, illetve sértett félre, botot fogott, hogy azt tettleg is bán­talmazza, egy rendbeli rágalmazás vétségében és egy rendbeli közcsend elleni kihágásban mondták ki bűnösnek az alsóbirósá­gok. A Curia vádlottat csak rágalmazás vétségében mondja ki bűnösnek, mert az a tény, hogy vádlott a sértett félre botot fogott, csak mint meggyalázó tett jöhet számba, mint olyan pedig bele­olvad a vádlott terhére megállapított rágalmazás vétségébe — ... 13S 108. Vádlott rágalmazó levelet intézett a kaszinó választmányához, és ugyanazon időtájban, ugyanazon okokból, ugyanazon személy ellen a kaszinóban becsületsértő szavakat használt. E két cselekmény egységes bűnözési szándékra lévén visszavezetendő, a becsületsér­tés a rágalmazás tényálladékába olvad be.. — —_ — — ... 174 144. A rágalmazásnál teljesen közömbös, hogy a tény közvetlenül vagy csak bizonyos következtetések végeredménye gyanánt képezi tár­gyát az állitásnak— ... __L ... ... _ — — 224 164. Nem fogadható el a kir. táblának a panaszolt okra vonatkozó az az indoka, hogy «a rágalmazás büntethetőségének is az az alap­feltétele, hogy vádlott cselekménye, ténykedése, a sértett ártal­mára irányuló szándékkal történjék", mert a rágalmazásnak nem a sértő szándék, hanem idevonatkozóan csak az az ismérve, hogy a panaszolt kitétel annak a tudatával használtassék, hogy az való­ban sértő és meggyalázó — — .... .... — — — — 244 172. Vádlott azt a vádbeli állítását, hogy a szolgabíró a tanút hamis tanuzásba vitte, beadványában abból vezeti le, hogy a szolgabíró tartozott volna előbb vádlott okiratos bizonyítékait megvizsgálni, ezt azonban csak a tanú megesketése után tette, mikor is a vallo­Büntetőjogi Döntvénytár. VII. b

Next

/
Thumbnails
Contents