Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

98 Büntetöjogi Döntvénytár vetési helyének és idejének, valamint az eltulajdonított tárgynak és a sértettnek megjelöléséből nyilván kitűnik, hogy e főkérdés egy és ugyanazon helyen és időben, ugyanazon tárgyon s ugyanazon sértett ellen elkövetett rablásról szól, s ekként vádlottak eszerint a kérdés szerint az abban körülirt cselekményre nézve, az esküdtek igenlő válasza esetére tettestársaknak tekintendők ; ennélfogva az a hiány, hogy a főkérdés a tettestársaságra utaló fenti jelzést nem tartalmazza, a vád érdekére nem sérelmes, következőleg emiatt a vádló a BP. 427. S- 4- pontja alapján u. e. §. 2. bekezdése értelmében semmiségi panaszt nem érvényesíthet. A kérdések szerkesztésére vonatkozó egyéb kifogása a kir. ügyésznek, melyet a semmiségi panasz indokolásában felhoz, nem volt figyelembe vehető, mert a kir. -ügyész a megállapított kérdések ellen egyéb tekintetben -'a főtárgyalás folyamán sem fel nem szólalt, sem semmiségi panaszt nem jelentett be. A kir. ügyésznek a BP. 427. §. 5. pontjára fektetett semmiségi panasza alaptalan, mert az esküdtbirósági elnöknek a főtárgyalási jegyzőkönyvbe felvett jogi fejtegetése nem foglal magában téves, vagy nem a BP. 363. §. rendelkezéseinek megfelelő jogi magyarázatot és nem tévesztette meg az esküdteket, mi abból is kitűnik, hogy az esküdtek egyike sem kért bővebb felvilágosítást. R. S., R. N. és J. M. vádlottak védőjének a BP. 427. §. 4. pontjára fektetett semmiségi panasza nem szolgálhat az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítésére, mert nem az foglaltatik az esküdtekhez intézett kérdésekben, hogy a vádlottak a bika elvezetésével egyidejűleg, hanem az, hogy az I. fő, ugy az 1., illetve 2. mellékkérdésben meghatározott cselekmény elkövetésekor, vagyis ugyanazon alkalommal bántalmazták R. M.-t, midőn a bika ellopatott, s habár a bántalmazás idejének eme jelzése a rablás bűntettének megállapítása szempontjából nem eléggé határozott, mindazonáltal tekintve, hogy az esküdtek R. S. és R. N. vádlottakat illetvén a Btk. 344. §-ába ütköző rablásra vonatkozó kérdésre nemmel és csak a Btk. 345. §-ában meghatározott rablásnak tekintendő bűntettre vonatkozó kérdésre igennel, J. M. vádlottra nézve pedig ugy a Btk. 344., mint a 345. §-ban megjelölt cselekményre vonatkozóan is nemmel és csak a Btk. 333. S. alá eső és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében való bünsegédi részességre