Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

84 Büntetőjogi Döntvénytár. idejének meghatározásánál a tábla Ítélete szerint nem a törvényben meghatározott szabadságvesztés-büntetés, hanem az az ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés veendő alapul, már pedig a vádbeli cselekmény elkövetése óta, t. i. 1896 május 8-tól a bűnvádi feljelentés megtételéig, azaz 1901 július l éig és július 25-éig több mint őt év telt el. A tábla azonban a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését az elévülésre vonatkozóan tévesen alkalmazta, mert a Btk. 106. §-ának rendelkezése értelmében az elévülés kérdésének elbírálására nézve a büntetendő cselekményre a törvény által meghatározott, nem pedig az ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés irányadó s mert jelen ügyben a vád a Btk. 394. §-ába ütköző oly büntetendő cselekmény miatt emeltetett, mely e szakaszban idézett 393. §. rendelkezése szerint őt évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő, mihez képest a Btk. 10b. §-ának 3. pontja értelmében a vádbeli cselekmény büntethetősége csak abban az esetben évült volna el, ha annak elkövetése óta a feljelentés megtételéig tiz év telt volna el, de ez az eset nem forog fenn. Ezek szerint a tábla Ítéletének az a rendelkezése, mely a vádlottat az ellene emelt vád alól itt fenn nem forgó elévülés czimén felmentette, a BP. 385. §-ának 1. c) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okot képez ; amiért is a főügyész által a most emiitett semmiségi okból használt perorvoslat alaposnak találtatván, annak hely adandó és abból folyóan a tábla Ítéletének megsemmisítésével a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő ítélete a rendelkezés szerint hozandó volt. 53A BP. értelmében a közvádlót az eljárás megszüntetésének joga meg nem illeti, hanem ez a bíróság hatáskörébe tartozik; a közvádlónak az a határozata tehát, melylyel a vád képviseletét megtagadja, nem azonos az eljárás megszüntetése tárgyában hozott birói határozattal, következőleg nincs is az a hatálya, hogy a valódiság bizonyítását kizárná (Btkv. 264. §. 3. pont.)