Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Bűn te tŐjogi Dön tvénytdr. 53 elfogadtattak, az egyéni megbirálásnak vitatott mértékét támogatják is. S bár minden ütő vagy a testi épséget veszélyeztető eszköz hiánya, az ellenséges közeledést a támadás jellegétől feltétlenül meg nem foszthatja, de nem tekinthető támadásnak a fenyegető szavak kíséretében való közeledés, amikor a fenyegetőzés távolból történt s oly egyénnel szemben, aki töltött lőfegyverrel van ellátva. (Curia 1905 november 2. 9373. sz. a.) A kir. Curia: A vádlottnak és védőnek a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára fektetett panasza elutasittatik. Indokok: A kir. tábla való tényként azt fogadta el, hogy vádlott és sértett nagyobb távolságból egymást gyalázván, a sérlett ütőeszköz nélkül üres kézzel, de fenyegető szavakkal közeledett a töltött fegyverrel ellátva levő vádlott felé s midőn a vádlott a sértetthez 15—17 lépésnyi távolságra ért, a vádlott figyelmeztette a sértettet, hogy közelebb ne jöjjön s egyidejűleg lekapván töltött fegyverét, a sértettre lőtt, aki e lövés következtében oly sérülést szenvedett, amelynek gyógytartama közel egy évig tartott és a sértettnek jobb térdében izületi merevség állván be, térdét behajtani többé képes nem lesz, tehát nyomorékká lett. A vádlott a semmiségi panaszának indokolásában azt vitatja, hogy az előzményeket is figyelembe véve, hogy t. i. a sértett őt előzőleg a korcsmában szóval durván megtámadta, hogy fegyvere elvétele végett vele dulakodást kezdett és hogy később az utczán heves szóváltás után feléje azzal a fenyegetéssel közeledett, hogy őt tettleg bántalmazni fogja, a sértett közeledése olyan támadás volt, amelylyel szemben neki mint aki sántaságánál fogva a menekülésben is akadályozva volt, védekezni kellett, annyival is inkább, mert nem tudhatta, hogy sértett nem rendelkezik-e oly eszközökkel, amelyeknek felhasználtával testi épségét és életét is veszélyeztette. A Btk. 79. §-a szerint való támadásnak közvetlennek kell lenni, vagyis egy oly kényszerhelyzetnek beállani a megtámadottat illetően, amely helyzetben a táraadója ellen tettleg kell cselekedni, hogy a támadás veszélye elhárittassék. Kétségtelen ugyan, hogy annak megállapítása, hogy ez a