Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

40 Büntetőjogi Döntvénytár. ellen a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott bűnössége meg nem állapíttatott. Tekintve azonban, hogy W. S. a vádlott ellen a Btk. 172. §-ának 1. bekezdésébe ütköző izgatás vétsége miatt emelt vádat azon a czimen, hogy W. M. Zsidve község birója, egy képviselőtestületi határozat folytán 1903 szeptember 28-án a községi lakosokat közmunkára rendelvén ki egy régi templomfal lebontása végett s a helyszínén megjelent 50—60 emberhez a vádlott azt a felhívást intézte, hogy «hallgassanak a bíróra, de nem arra, aki csak 3 szavazattal lett megválasztva*, — továbbá — «menjünk-e szerdán kukoriczát szedni s csak aztán bontsuk le a falat ?» amely felhívás hatása alatt a közmunkára egybegyűlt nép a munka színhelyéről eltávozott ; tekintve, hogy a Btk. 172. §-át magában foglaló Btk. VI. fejezete alá tartozó törvényes rendelkezések közvetlenül az állam ellen irányuló büntetendő cselek• mények megtorlására irányulnak, s igy a magán egyén jogsérelmet nem szenvedhet; tekintve, hogy a fenforgó esetben is a törvény nem a községi bírónak a személyét s ezzel kapcsolatos jogait, hanem mint hatóságnak illetékessége körében kiadott rendeleteit veszi oltalmába : W. S. vádlottnak a vádba vett tette, W. M. községi bírónak egyéni jogait sem nem sérthette, sem nem veszélyeztethette, s igy ő a BP. 13. §-a szerint való sértettnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a kir. ügyész áltál elejtett vád képviseletét törvényszerűen át nem veheti s e czimen a pótmagán vádlói jogokat nem gyakorolhatja. Minthogy a jelen esetben az elsőbiróság felmentő ítélete ellen a kir. ügyész részéről bejelentett felebbezést a kir. főügyész visszavonta, a fent kifejtettekhez képest W. M. képviselője részéről bejelentett felebbezés alapján a másodbirói felülvizsgálatnak helye sem lett volna, annál kevésbbé jogosult a sértett a másodbiróság ítélete ellen perorvoslat bejelentésére. Minthogy pedig a BP. 430. §-ának 3. bekezdéséhez képest a semmiségi panaszok elfogadása tárgyában alkalmazásba veendő BP. 389. §-a értelmében a semmiségi panaszra nem jogosított egyén által bejelentett perorvoslat visszautasítandó : a sértett panaszát ebben az elbánásban kellett részesíteni. A kir. főügyész felfolyamodást jelentett be amiatt, mert a kir. tábla a sértett felebbezését elfogadta s ez alapon az elsőbiróság ítéletét felülvizs-