Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Tartalommutató. XXXI lezett személy gyanánt. A közlés kötelezettsége tehát időszaki lapnál nem a bűncselekmény elkövetőjét terheli, miként a Btk. 277. §-ának első bekezdése esetében, hanem az a sajtó bűncselekmény miatti elitélés szükséges jogkövetkezménye, mely a lap kiadójának meghallgatása nélkül is kimondandó — — —- —- 4* XVIII. FEJEZET. Az ember élete elleni bűntettek és vétségek. 280. §. 131. A Btk. 280. §. alkalmazása több emberen elkövetett szándékos emberölés esetében azon esetben foghat helyet, ha legalább két olyan szándékos emberölés esete forog fen, amely a Btk. 279. §-a értelmében 10—15 &Vi% terjedhető fegyházzal büntetendő, ellenkező esetben ha t. i. az egyik cselekmény a Btk. 279. §-a, a másik 281. §-a szerint lenne minősítendő, a bűnhalmazat szabályai nyernek alkalmazást. Vádlottak két ember szándékos megölésével voltak vádolva. Az egyik cselekmény tekintetében a főkérdés az erős felindulásban elkövetett emberölésre, a különkérdés az ex justo dolore ölésre, a másik tekintetében a főkérdés a szándékos emberölésre, a különkérdés az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölésre tétetett fel. Habár szabálytalan az esküdtbíróság azon eljárása, mely szerint az esküdteket arra utasította, hogy a különkérdésre csak az esetben feleljenek, ha a főkérdésre nemmel teleltek, holott a különkérdésre, mint amely csakis enyhébb büntetési tételre s nem más bűncselekményre vonatkozik, éppen azon esetben kellett volna felelniök, ha a bűnösség kérdésében igennel feleltek; a kir. Curia mégis ugy találta, hogy az esküdtbíróság ezen téves eljárása az esküdtek kijelentéseiből megállapithatólag az esküdteket tévedésbe nem ejtette, mert az első cselekmény tekintetében az erős felindulást megállapították s igy a kérdések feltevésének rendszerét, mely szerint minden kérdés az illető cselekmény összes alkatelemeit tartalmazza, átértették és tudhatták, hogy amennyiben a második főkérdésre igennel felelnek, ezzel az erős felindulás fenforgását kizárják _„ — — 210 288. §. 167. Az esküdtek az I. főkérdésre, a gyilkosság bűntettére való felbujtásra: «nem»-mel, a II. kisegítő főkérdésre, a szándékos emberölés bűntettében bünsegédi minőségben való bünrészességre: «igen»-nel feleltek. Ily körülmények közt a gyilkosság bűntettére irányzott szövetségre vonatkozó III. kisegítő főkérdés elesettnek lett volna tekintendő, mert különösen a II. főkérdésre adott igenlő felelet kizárja ugyanazon vádlottra ugyanabból a cselekményből származott, a gyilkosság bűntettének elkövetésére irányzott szövetség megállapítását. Az esküdtbíróság jogi tévedés-