Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Tartalommutató. XXIX következtében hallgatta meg a vádlottat, tehát ebben az ügyben az ügyfelekkel tárgyalt, és igy erre az ügyre és a főmagánvádló mint egyik ügyfélre vonatkozott vádlottnak az a védelmi nyilatkozata, amely miatt ellene a büntető eljárás folyamatba tétetett. A Btk. 266. §-a szerint azonban nincsen helye a bűnvádi eljárásnak, ha a rágalmazó tényállítás a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, az ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tétetett _— 178 270. §• A vád tárgyát közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag elkövetett rágalmazás, tehát a Btk. 270. §-ának 2. pontja és a 22. számú döntvény értelmében csak felhatalmazásra üldözhető vétség képezi, ily esetben pedig a vád képviseletére a BP. 2. és 42. §§. szerint kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Ebből következik, hogy jelen ügyben pótmagánvádnak helye nem volt s hogy a felebbezés visszavonása után az elsőbirósági Ítélet felülvizsgálható nem is lett volna (BP. 393. §.). A másodfokú ítélet tehát törvényszerű vád nélkül hozatott, ami a BP. 384. §. 11. pontjának semmiségi esete. Ez a semmiségi ok azonban nem volt hivatalból figyelembe vehető, mivel ennek csak bűnösséget vagy büntetést megállapító itélet esetén van helye— _— .__ — 40 Tekintettel arra, hogy a bevádolt czikkek egyes tételei a főmagánvádló polgármesteri és volt árvaszéki ülnöki tevékenységére czéloznak, első sorban az volt vizsgálandó, hogy nem forog-e fen a Btk. 275. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás esete, amely esetben a BP. 2. §. 3. bekezdése értelmében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség lévén jogosítva, a magánvád ki volna zárva. — A. kir. Curia, tekintettel a bevádolt czikkek össztartalmára s a bevádolt tételeknek az illető közlemények egész szövegével való összefüggésére, ugy találta, hogy a közleményeknek czélzata nem az, hogy a főmagánvádló hivatali működése tétessék bírálat tárgyává, hanem az, hogy a főmadánvádló általában mint a társadalom tagja kisebbitessék. Ehhez képest a sértettet a főmagánvád emelésére jogosultnak találta és nem látván a BP. 384. §. 11. pontjának hivatalból észlelendő semmiségi esetét fenforogni, a vádlott és védője által érvényesített semmiségi okok elbírálásába bocsátkozott. Nem lehet a Btk. 163. §. 1. pontját ugy értelmezni, mintha közhivatatnokkal szemben a valóság bizonyításának akkor is helye volna, ha az állított tény annak magánéletére vonatkozik ... _._ ___ __. ___ _._ ___ ___ 108 A Btk. 270. §-a szempontjából a kir. Curia a katonatisztek közhivatalnoki minőségét megállapította, nem ugyan a Btk. 461. §-a alapján, mert e §. a közhivatalnoki minőséget csak a hivatali bűncselekmények szempontjából határozza meg ; de megállapította az ország általános közigazgatási szervezete alapján mert a had-