Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Büntetőjogi Döntvénytár. n megtartott felebbviteli tárgyalás alapján 10399. sz. a. hozott Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének P. G. vádlottról rendelkező felebbezett részét indokainál fogva helybenhagyta; ellenben az ítéletnek B. J-né vádlottról rendelkező, nem felebbezett részét akkép változtatta meg, hogy az e vádlottra kiszabott 100 K pénzbüntetést helyettesítő 25 napi fogházbüntetést 10 napra leszállította. Ezzel a nevezett kir. törvényszék megsértette a törvényt, mert a felülvizsgálat, — kivéve a hivatalból figyelembe veendő, a jelen esetben azonban fen nem forgott, semmiségi eseteket — csak az ítéletnek felebbezéssel megtámadott intézkedésére szorítkozik (BP. 387. §-ának első bekezdése) az elsőfokú bíróság ítéletének B. J.-né vádlott büntetéséről rendelkező része tehát felebbezés hiányában nem volt megváltoztatható. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, BP. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. 47Tekintve, hogy a Btk. 91. és 92. §-ai' rendelkezéseinél fogva sem a halál-, sem az életfogytig tartó fegyház nem absolut büntetés, nincsen okszerű alapja annak a feltevésnek, mintha a törvényhozó az ezek helyett alkalmazható, a 87. §-ban különben kifejezetten fel sem emiitett 15 évi fegyház-büntetést ilyen absolut büntetésnek kívánta volna tekinteni; sőt ellenkezően, a törvény büntetési rendszere s különösen a 89. §-ban kifejezett alapelv egyenesen ellene szólnak annak a magyarázatnak, aminélfogva csakis az a felfogás ismerhető el helyesnek, amely ebben az esetben a 15 évi fegyházat a Btk. 90. §. feltételeinek fenforgása esetében kiszabható legmagasabb büntetésnek tekinti. Azon kérdés megoldásánál, vajon a büntetésnek e legmagasabb mértékével szemben mi tekintendő a büntetés minimumának, mindenekelőtt figyelembe veendő az a tény, hogy a Btk. számos esetben csakis a szabadságvesztés-büntetés